A hétközi kínkeserves Kecskemét felett aratott győzelem után a hétvégén Kispestre sodorta csapatunkat és természetesen minket, szurkolókat is a sorsolás. A párharc leginkább már csak nevében maradt meg, mint rangadó, köszönhetően a régre visszatekintő múltjának. Mert a jelene, (sajnos) két középcsapat tétnélküli összecsapása. De a szurkolók szemében továbbra is presztízs mérkőzés, függetlenül a csapatok helyezéseitől. Bár lehet, ez is már a múlté, mert a lelátói hangulaton nem igazán volt érzékelhető.

A Bozsik stadion megközelítését eme kellemetes tavaszi délután mindenki a maga szája íze szerint választhatta meg, tekintve, hogy nem volt közös utazás meghirdetve. Mindössze egy különvillamos indulási időpontja segíthetett némi támpontként a tömegközlekedést választóknak.
A meccsen szerencsére megfordult az elmúlt idők tendenciája, miszerint támadunk, támadunk, de a helyzeteinket rendre elpuskázzuk, majd gólt (gólokat) kapunk a semmiből.
Az első félidőben háromszor sikerült megzörgetni a hazaiak hálóját, ami mellé egy egész élvezhető iramú, lüktető játék is párosult nem kevés Honvéd lehetőséggel.
A második félidőben még volt egy-egy gól, meg egy pár kispesti helyzet, de fiaink nem törték össze magukat a nagyobb arányú siker miatt. Így a vége 1-4!

(Malac)

<< Vissza