A REAC meccs mindig szinte olyan, mintha hazai pályára mennénk. Gyakorlatilag mindenki, aki hazai meccsre jár, fogja magát, és elmegy Rákospalotára. Igaz, ezt a Vasas, az MTK vagy éppen a Kispest meccsekről is elmondhatjuk. De a REAC mégis kicsit más... Sok lila szurkoló lakik Palotán, és a REAC játékosai, edzői, vezetői között is több újpesti kötődésű ember van, a klub sem egy komoly szurkolói bázissal, vagy tradíciókkal bíró egylet. És nem utolsó sorban a REAC-pálya annyira közel van Újpesthez, hogy gyalogosan is meg lehet közelíteni.

Az UVB legénysége a korábbi évekhez hasonlóan idén is ezt, a legolcsóbb közlekedési módszer választotta a létesítmény megközelítéséhez. Újpesten, a víztoronynál volt a gyülekező, ahonnan a gyorsan eszmélő rendőrök vezetésével vonultunk át a szomszédvárba. A mérkőzésre mintegy 2000-2500 Újpest szurkoló, és néhány száz hazai fanatikus látogatott ki. Mi a szokásos helyünkön, a kanyarban foglaltunk helyet, és zászlóerdővel, majd hangos szurkolással fogadtuk csapatunkat. Kedvenceink ezt úgy "hálálták meg", hogy minden lehetséges szögből és szituációból kihagyták a helyzeteket. Persze törvényszerű volt, hogy egy kósza ellentámadásból gólt is kaptunk...

A második félidőben egy kisebb vita miatt néhány percig csendben figyeltük az eseményeket. A játékosok ettől úgy megijedtek, hogy egyből sikerült is egyenlítenünk. A gól után óriási vehemenciával vetettük bele magunkat ismételten a szurkolásba, ám hiába. Ezúttal is csak kihagyott helyzetek tucatjaiig jutottunk, így végül csalódottan indultunk haza a rendkívül hosszú útra.

Ennél csak jobb jöhet...

(gab)

<< Vissza