A hazai döntetlen után, idegenben kellett volna bizonyítani csapatunknak a Magyar Kupa negyeddöntőjében. A debreceni túra sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna…

A szerdáról keddre előrehozott idegenbeli visszavágó súlyát minden Újpest szurkoló érezte, ezért az utazás kedv is megnőtt minden csoportban. A szurkolói csoportok közül az UVB mikrobusszal és kocsikkal vágott neki az útnak, akárcsak a Korps és a Panthers, míg a Kaos, Fidelity, MCMXCII és Angol Brigád tagjai összesen két nagybuszt töltöttek meg. A vendégszektorban kezdéskor mintegy félezer Újpest szurkoló buzdította csapatát és az első percekben félő szemmel nézte a veszélyes debreceni rohamokat. A 12. percben megszerezte a vezetést a Debrecen, amely azt jelentette, hogy gólt kell lőnünk a továbbjutáshoz. Szerencsére ezt Tisza Tibi is tudta, aki a félidő végéhez közeledtén szabadrúgásból szépített. Ekkor az alaposan motozó, ám jegyek tekintetében annál hiszékenyebb, biztonsági őrök legnagyobb meglepetésére jó pár görögtűz jelezte, hogy bizony mi állunk a továbbjutáshoz közelebb.

A második félidőben érezni lehetett mindkét csapaton a feszültséget, ám Zaleh második sárgája mégis a túl szigorú bírói döntésnek tudható be, amely később megpecsételte az Újpest sorsát. Ekkor gondolták meg magukat az eddig sztrájkoló hazai ultrák és bevonultak középre, végül is - ha a bíró is velük van - nekik sem szabad cserbenhagyni a csapatot. A mentalitás nem lényeg, de ez legyen az ő problémájuk. Fél óra emberhátrányban nagyon sok, és ezt a mi csapatunk sem bírta. Vaskó ápolása alatt kettős emberhátrányban kaptuk a második gólt. Urbányi hiába próbálta átszervezni a csapatot ez már nem sikerült és a továbbjutást jelentő szépítés helyett bekaptuk a harmadik gólt, ami végleg eldöntötte a meccset.

Szánalmas odavágó után, egy jó meccsen kaptunk ki, ami azonban nem vígasztalt senkit, dühös szurkoló indultak haza a fővárosba. Számunkra véget ért a Magyar Kupa, marad a csodás színvonalú bajnokság.

(Károly)

<< Vissza