Sorozatban harmadik mérkőzésünket játszva hétköznap, pénteken Fehérvárra látogattunk. Ez a tény természetesen sosem könnyíti meg az utazás szervezését, így a tábor és a csoport egy része a vonatos túrát választotta, míg mások – főként munkából elszabadulva – autókkal közelítették meg a várost. Senki nem számolt azonban azzal, hogy baleset nehezíti az M7-esen való közlekedést, így a vendégoldalra még a második félidő elején is futottak be újabb emberek.

A meccs gyászszünettel kezdődött az aznap elhunyt Puskás Ferenc emlékének adózva, majd azt figyelhettük, ahogy a Fehérvár rögtön a 6. percben vezetést szerzett. Ezt Rajczi Peti egy szép támadás végén még kiegyenlítette, ám néhány perccel később már ismét az ellennél volt az előny. Szintén a félidő krónikájához tartozott még egy kiállítás és egy újabb gól fehérvári oldalon, így aztán nem mondható, hogy eseménytelen játékrészt láthatott volna a mintegy 2500 főnyi közönség. A vendégszektor hangereje a meccs képének megfelelően ingadozott: egy nagyobb mag végigszurkolta az első 45 percet, akikhez sokszor bekapcsolódott a tömeg többi része is.

Bizakodva tekintettünk a második félidő elé, úgy gondoltuk, 10 ember ellen talán képes lehet a csapat egy erős második félidőt produkálni. Sajnos azonban csak szépítésre futotta Tisza Tibor révén, hiába volt jó néhány további helyzetünk is, az egyenlítés nem jött össze. A szurkolás képe hasonló volt, mint az első játékrészben, a meccs vége felé már inkább egyszerűbb rigmusokkal próbáltuk hajtani a csapatot.

Következik az első kör utolsó meccse az MTK ellen, bízzunk a jobb folytatásban!

(gguszti)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza