Hosszúra nyúlt pályabezárásunk után, végre ismét a csodálatos Szusza Ferenc stadionban szurkolhattunk kedvenc csapatunknak a Vasas elleni mérkőzésen.

Az MTK elleni pályaberohanás miatt, szeretett pályánkat ez év végig betiltották még nyáron. A büntetést azonban enyhítették, így már októberben játszhattunk a Szuszában. A bajnokság kiírásakor is számoltunk az enyhítéssel, főleg, hogy pont ebben a fordulóban játszottunk volna - az azóta másodosztályba visszasorolt - zöldek ellen. A „sajnálatos” események miatt azonban az igazi derbi helyett maradt a szomszédkerületek csatája. Nézzük mi is történt.

A klub természetesen elkezdte árulni, úgymond fél szezonbeli bérleteit, melyeket eddig a bizonytalan meccshelyszín miatt nem tudott megtenni. Az árusítás sikerességéből már látszódott, hogy hiába a halovány teljesítmény, az igazi szurkolók természetesen nem pártoltak el a csapat mellől. A szerencsétlen hétfői meccskezdés miatt azonban várható volt, hogy a mérkőzés kezdetére nem fog mindenki bejutni. Jó magyar szokásnak megfelelően mindenki az utolsó pillanatra hagyta a jegy és bérletvásárlást, így hat óra előtt pár perccel még kígyóztak a sorok a Mildenberger úton. Jó volt látni a sok boldog lila érzelmű szurkolót, aki végre hazatérhetett és nem holmi szarkupacban kellett játszani. Mindenki mosolygott és csodálta a szép gyepszőnyeget, sőt még valaki öltönyt is húzott eme jeles nap tiszteletére.

Természetesen mi, ultrák is készültünk, végre bemutatásra kerülhettetek a szünetben elkészült szebbnél szebb kétrudasok, kis- és nagylengetősök és visszatérhettünk a már megszokott kihangosításhoz.

Az egész stadionban a D-lelátón foglaltak arányaiban a legtöbben helyet, így megfelelő hangerővel kezdődhetett a csapatunk győzelembe hajszolása. Sajnos a játék képe még most sem volt az igazi, sokszor csak szenvedést lehetett látni a pályán, de szerencsére a szurkolásra ez nem hatott ki. A kitartó buzdítás meghozta eredményét: Rajczi igen szerencsés mozdulattal, a kapusról visszapattanva a szájával befejelte a labdát a hálóba. Extázisban úszott a Megyeri út, és hiába veszélyeztetett néha az angyalföldi gárda is, szerencsére nem tudták elrontani az örömünk. Sőt, beállt Kokó és újra 92. percben lőtt egy gólt, de a különbség óriási… pedig elvileg a Fradi ellen lőtte.

A mérkőzés végén mindenki boldogan vette tudomásul: mindenhol jó, de legjobb OTTHON.

(Karcsika, az öltönyös)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza