A bajnokság 4. fordulójában Rákospalotán játszott csapatunk a REAC ellen. Volt, aki kérdően állt a bejáratnál: most ki a hazai csapat? Ezúttal hivatalosan is vendégek voltunk a Budai II László stadionban.

A mérkőzés helyszíne a legközelebb esik Újpesthez, így szurkolóink a lehető legtöbb irányból közelítették meg a stadiont. A hivatalos nézőszám 4000 volt, és ha ezt vesszük alapul, akkor 3800-an lila-fehér győzelemért szorítottak. (hej!)

A csoportok a kanyarban helyezkedtek el, egyik felét zsúfolásig, másik felét hézagosan megtöltve. (hej!) A mérkőzés elején a szócső hibája késztette caponkat arra, hogy ezúttal torokból vezényelje az embereket. A technikai probléma elhárult, így folytatódhatott a szurkolás, mely olyan volt, amilyen az ehhez hasonló lelátókon (Kispest, Vasas, stb.) lenni szokott: 200 ember végigszurkolta a meccset, 3000 meg többnyire az eseményeket reagálta le. (hej!)

Készítettünk két kiírást is: az egyik Aczél „Acsádi” Endrének szólt („A vörös csillagos háborog! Értsd: Kuss!!!”), míg a másik Kisteleki István és Gyárfás Tamás uraknak lett címezve: az EB-re ki kell jutni, nem megrendezni kell! Igaz, a szakmát ismerve ez hiú ábránd, hogy a magyar válogatott önerőből ott lesz bármilyen tornán… (hej!)

Az első játékrészben Tisza Tibor két gyönyörű góljával megszereztük a vezetést: előbb húszról küldött bombát a bal felsőbe, majd a hazai védelmet elfektetve gurított a jobb alsóba. (hej!) Edzőmeccs jellege volt ennek a játékrésznek, majd ahogy lenni szokott, a második játékrészre kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A REAC a 90. percben szépített, de egyenlíteni nem volt már se idejük, se energiájuk. (hej!) Egy tipikusan sima meccsen nyertünk a minimummal, melyen lényeg a 3 pont megszerzése volt.

(Guri)

(Képek a képtárban!!)

<< Vissza