Az Ultra Viola Bulldogs története a kezdetektől napjainkig...

Napjainkban…

2005-2006… Új szezon, új remények, új arcok is a csapatban. Ez a nyár az edzőmeccsek garmadáját hozta nekünk ráadásul a nívósabb formában. Elsőként elugrottunk Gyügyre a Besztercebánya ellenfeleként, mintegy 15-en, kiírást is vittünk magunkkal „Vissza szép Felvidékünk minden hegyét, völgyét”. Ezután következett a siófoki Újpest–Feyenoord meccs, melyet kineveztünk az Újpest 120 éves gálameccsének. Ennek szellemében bemutatásra került egy koreográfia is, majd a második félidő 70. percében jó pár görögtűz is aktivizálva lett elég szép látványt nyújtva. Pár nap múlva a DVSC-t fogadtuk, itt nem beszélhetünk szurkolásról. Következett az Ipswich Town, itt már szurkoltunk is, drapik is kinn voltak, egy jó hangulatú meccs kerekedett ki belőle. És elérkezett a szezon nyitómeccse Miskolcon. Ordenáré melegben elég sokan vonatoztunk le, majd gyújtottunk sárga füstöket, szünetben a helyi tűzoltóknak köszönhetően kaptunk egy kis frissítő vizet. Kiírások formájában kitértünk a helyiek származására és kapott egy üzenetet az MLSZ-Sallói páros is Rajczi eltiltása miatt. A megfiatalított csapatunk, hazai bemutatkozó meccse következett a Vasas ellenében. A meccsen begyújtásra került jó pár tűz is. A szomszédos Rákospalotára átruccantunk, egy félpályás útlezárásnak köszönhetően, vonulva. Majd kiszurkoltuk a győzelmet. Jött a hazai Pécs elleni találkozó és szurkolói szempontból is történt egy fontos dolog, mely tovább növelheti az Újpest-tábor színvonalát a jövőben: előénekesünk mostantól kihangosítva irányíthatja a legfanatikusabbak buzdítását. A szünet után egy kisebb látványosság került bemutatásra. A szektor közepén a kerület címerét ábrázoló nagy, műanyag alapú zászló lett kifeszítve, míg kísérő elemként jobbra ill. balra tüzek gyúltak (piros és sárga) így téve teljessé az összképet. A Magyar Kupa legjobb 32 közé jutásáért a leírhatatlanul hosszú nevű, Szolnoki Spartacus-Rákóczifalva SE otthonában kellett győzelmet szereznünk. Jó túra kis incidens, szurkolás, ökörködés az eddigi legjobb kiscsapat elleni meccs. Kezdéskor bemutattuk újonnan készített nagyzászlónkat, majd a zuhogó eső ellenére hangos és igen lendületes szurkolással indítottunk. A gólnál tüzek gyúltak, melyekből néhány a hazai parasztok között landolt, ők ezen felháborodtak, mire kaptak még egy hanggránátot is. Ezután leültek. A második félidő elején is gyúlt néhány tűz, ami lehet, hogy feltüzelte játékosainkat, mert végig rohamozták az egész játékrészt. A debreceni döntetlen után, ezúttal a Tatabánya csapata került az utunkba. A szervezők elég tartalmas szombat estét hoztak össze a lila-fehér szurkolóknak, elsőnek is véradás volt terítéken, majd következett a focicsapat meccse és végül, de nem utolsósorban, a hokicsapat bemutatkozó találkozója. Mint végül kiderült, teljes siker kísérte a napot! A véradáson több mint 100-an vettek részt, ezzel is segítve a rászorulókat.
Focistáinkat a kivonuláskor konfetti eső várta, majd szurkolni kezdett a mintegy 6-700 újpesti a kanyarban. A Magyar Kupa 32-es tábláján a Kisbágyon csapatával kellett megküzdenünk. Kocsikkal jutottunk le a kis faluba, ahol megtekintettük a sima győzelmet. Sopronban a szokásos módon mentünk le, kicsit mulatoztunk, majd sokad magunkkal megtekintettük a találkozót hangos kiabálások közepette. Ismét elérkezett a derbi napja! Ezúttal is, mint mindig, látvánnyal készültünk, mely csak a meccs előtti két hétben dőlt el, hogy pontosan mi is lesz. Végül a mellényezés mellett döntöttünk, főleg hogy várható volt a magas létszám a kanyarban. Lila, fehér, piros és sárga színösszeállítás lett a végleges terv, valamint a B, A, és Tribün lelátóira lila és fehér kiszászlók. A szünetben bemutatásra került néhány üzenet is, majd működésbe léptek a füstök. A második félidőben érett az egyenlítésünk. Ez be is következett a 80. percben, mikor is Vermes egy lepattanó labdát bevarázsolt a felső sarokba. Pár perc múlva Kokó kihagyta a kihagyhatatlant, ekkor sokan már lemondtak a győzelemről. Aztán megtörtént a „csoda”, Kokó letaszította magáról a ráragadt piszkot, majd a Freudtól visszakapott labdát bepöckölte a kuka mellett a kapuba. Ekkor felrobbant a stadion, extázisban tomboló újpestiek, valóságba visszahulló vendégek, csodálatos pillanatok voltak!
Ezután a Kispest következett. Újpest Központból mintegy 200-an indultunk el együtt a Határ úti találkozóhoz, majd innen körülbelül 300-an vágtunk neki a jó háromnegyed órás sétának. Természetesen egy egész hadsereg kíséretében, akik szinte teljes szélességében lezárták az Adyt…
A Magyar Kupában immár a legjobb 8 közé jutás volt a tét csapatunk számára. Könnyed, laza mérkőzést játszott csapatunk a Makóval, ennek szellemében mi is lazábbra vettük a szurkolást, ami azt jelentette, hogy ezúttal belefértek olyan dalok, poénok is, amik egyébként nem. A hétközi kupafordulót követően a Pápa csapatát láttuk vendégül a bajnokság 10. fordulójában. Egy kötelezőnek tűnő győzelem, ennek szellemében 5 támadó szellemű játékos kapott helyet a kezdőben. A mérkőzés kezdetére egy nagyszabású pirotechnikai látványt terveztünk: a csapatok kivonulásakor 185 stroboszkópot vetettünk be, mely szépen lángba és füstbe borította a lelátót, valamint kellő fényjátékot is biztosított a villogással. A szurkolás az elején akadozott, „álmos” volt, de az idő múlásával egyre jobb lett. Egerszeg, korai indulás, a szokásos ingyen bejutás, reklámtakarítás, hangos szurkolás és durranások, sima győzelem. 8-1-es hazai siker után utaztunk Makóra, a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének visszavágójára. Három autóval és egy kisbusszal vágtunk neki az útnak, amely eseménytelenül, főként beszélgetéssel telt. Szeged után csatlakozott hozzánk az UVB Vajdasági szekciója is egy autóval, így végül 23-an tettük tiszteletünket a meccsen. Egy dolog fokozhatta volna jókedvünket, ám sajnos a tombola fődíját, a malacot ezúttal más vihette haza. Újpest–Kaposvár, ezúttal nem készültünk különleges látvánnyal, a csapatok kivonulásakor zászlók lengtek. A Hungárián remek hangulatú győzelem, elején és a gólok után tüzek, majd a meccs után két előállítás. A mérkőzés előtt több rendhagyó esemény is történt. Köszöntötték Szusza Ferencet, aki a héten ünnepelte 82. születésnapját, de sajnos nem lehetett jelen a róla elnevezett stadionban. Eljött a Mikulás is, kinek volt zsákjában minden jó, Heineken és sörnyitó. És megjelent a „D” lelátón Csehi István és Lányi Zsolt is, akik csoportunknak próbálták elmondani, hogyan kell viselkedni a lelátón. Úgy gondoljuk, ahogy eddig, úgy ezután sem tartjuk szükségesnek jelenlétüket a szektorunkban. A csapatok kivonulásakor ismét a Himnusz következett, majd a szurkolótábor részéről 5 perc csend, tiltakozva ezáltal az MTK meccs után történtek ellen. Ezúttal is bebizonyosodott: a szurkolókra nincs szükség szerintük. Szerintünk másokra nincs.
Fehérvár–Újpest: a Déli pályaudvarról induló vonaton MINDEN csoport képviseltette magát, és szinte hihetetlen módon, de nem fért fel minden Újpest szurkoló! A tömött vonaton több száz Újpest-szurkoló nyomorogta végig az órás utat Fehérvárig. A városba érve tömeges vonulást prezentáltunk. A kapu mögötti állóhelyre 3000 fővárosi lila zsúfolódott be és kezdett fergeteges szurkolásba, az elején kisebb pirobemutatóval fűszerezve a látottakat. A vége 1-1, így első helyen várta a csapat a tavaszt. Januárban kiruccantunk Pozsonyba az Artmedia ellen, 0 szlovák szurkoló, metsző hideg, döntetlen, de jól szórakoztunk. Már-már úgy tűnt, hogy elmarad, végül a liga szervezésében idén is megrendezésre került a teremlabdarúgó bajnokság. Mi a vonatos utazást választottuk mintegy 70-en, a többi szurkoló autóval érkezett a csarnokba. Az utolsó mérkőzés előtt kaptuk a tragikus hírt, miszerint elhunyt Bánka Kristóf. A torna ezennel részünkre befejeződött, a transzparenseket levettük. Szerencsére a szervezők is úgy gondolták, hogy a Debrecen elleni mérkőzést már nem kell lejátszani. Nyugodj békében, Kristóf! A bajnokságot a Diósgyőrrel kezdtük, havas pályán többlépcsős koreográfiával és 1 kiírással vétettük észre magunkat. Ezután a Fáyba látogattunk. A kerítésre a héten elhunyt legendánkra, Bene Ferencre emlékezve egy méretes kiírás került, amely a teljes első félidőben a transzparenseken feszült. Újpest-REAC csak rudasok. Következett a DVSC elleni kupameccs március 15-én. Ennek szellemében az elején egy nagy kokárdát húztunk fel, a szünet után meg mintegy 20 tűz lett begyújtva. Pécsre kellemes vonatozás, gyenge meccs, ehhez igazodó hangulat. Itthon rangadó a DVSC-vel, látványos koreográfia, melyben kihasználtuk a tetőt is. Szünetben egy kiírás a banánnak, majd a 92. percben jött Kokó és fejesével eldöntötte a meccset. Katarzis közeli állapot, immár másodszor ebben a bajnokságban, és nem utoljára. Tatabányán semmi extra, sajnos csak ikszre futotta a csapat erejéből. Kupavisszavágó Debrecenben, teljes csőd, így sima kiesés. Következett a Sopron itthon, amely a két kiírásról és a lila füstölésről marad emlékezetes, az egyik az óvogató ostobáknak, a másik „Szólásszabadságot a lelátókra! Szabadságot az ultráknak!”. Derbi! Azóta az utolsó, de az egyik legemlékezetesebb, teli vendégszektor, szép koreográfia, egy belső informátornak köszönhetően megválaszolt kiírások és 2 gól a 92. és a 96. percben. Extázis, tombolás, leírhatatlan érzések! Folytatásként fogadtuk a kispestieket, a meccs kezdetén konfettivel és stroboszkóppal megspékelt lila füsttel nyitottunk. A morálisan szétesett vendégcsapatot szinte atomjaira bombázták az újabb és újabb találatok, miközben az újpesti közönség tombolt. A vége 7 lett, mint pár éve. Pápára busszal mentünk, majd csontig eláztunk és bár pár tüzet begyújtottunk sajnos vereség lett a vége. A ZTE ellen a Megyerin ezúttal csak rudasok voltak valamint egy-egy kiírás anyáinknak valamint Szimának, a vége 5-1 lett. Kaposvárra vonatoztunk elég sokan és kiszurkoltuk a győzelmet, hazafele meg egy kicsit kalandosra sikeredett az utunk. Következett az MTK itthon, nagyon jó hangulat egészen a végéig. Győrben inváziót tartottunk, óriási hangulattal, 5-2-es győzelemmel. És következett az utolsó meccsünk a Puskásban. Tizenvalahányezer újpesti, látványos és monumentális koreográfia, rengeteg pirotechnika, hangos több ezres tábor, leírhatatlan gólöröm, ám a vége csúfos vereség lett. Már másodjára buktuk a bajnokságot a Puskásban.

2006-2007… A Vaduzzal kezdtük az idényt, bár ne tettük volna, a legnagyobb égések egyike volt. Ennek ellenére Vaduzba kimentünk, mert ki kellett mennünk és végül is egy egész érdekes és jó hangulatú túra volt. Azonban Diósgyőrbe úgy mentünk, hogy a csoportok nem fognak szurkolni, sem drapikat kirakni. Elérkeztünk az első hazai bajnoki mérkőzésünkhöz, amit az eredeti tervek szerint a rákospalotai „új” otthonunkban kellett volna megrendezni. Ám sajnálatos módon a sors úgy rendelkezett, hogy Bene Ferenc után az idei szezonban is el kell búcsúznunk egy újpesti legendától, Szusza Ferenctől. Az UVB a meccs gyászszünetében egy, az elhunyttól származó idézettel emlékezett meg e remek sportemberről, mely így szól: „Engem ide kötött minden, a gyermekkor, a barátok az újpesti utcák és a Megyeri úti stadion. Most megkérdezhetné bárki, hogy nem bántam-e meg ezt a hűséget. Nyugodt szívvel állíthatom, nem.”
Ezután egy látványos vonulással mentünk Csepelre, ahol a Kispesttel csapott össze a csapatunk. Egy viszonylag színtelen meccs viszonylag színtelen hangulatot eredményezett. Ezúttal Palotára vendégként mentünk, két kiírást is vittünk, egyet Aczél elvtársnak és Kistelekiéknek. Újpest-Zalaegerszeg dögunalom. Sopronba autókkal kellett mennünk. Kezdés után pár perccel meg is alkottuk a sort, melynek következtében az egyes betűk immár értelmes mondatot képeztek. „EB 2012 NEM KELL” Később egy „SAY NO EURO 2012 MONDJ NEMET” feliratú kétrudas zászló is nyomatékosította mindezt. Újpest-Pécs: Lovasrendőr, rohamrendőr, civil ruhás rendőr, vízágyús rendőr, símaszkos rendőr, öltönyös rendőr... és 3000 néző. Magyar focibajnoki, 2006 szeptemberében. Egyébként nyertünk 1-0-ra Nagy Olivér góljával. Elérkezett a tiltakozás ideje, szeptember 29-én a Roosewelt téren mintegy 500 magyar szurkoló (köztük úgy 50 UVB tag is) fejezte ki a nemtetszését az EB rendezéssel kapcsolatban és a pályázatot vezető emberekkel szemben.
Paksra szintén autóval indultunk, lagymatag meccsen közepes szurkolást produkáltunk. Mindenhol jó, de legjobb otthon jelmondattal visszatértünk a Megyeri útra a Vasas ellen. Putnokra páran lementünk, majd Kaposvárra már többen mentünk, és a találkozó 56. percében egy egyszerű piros-fehér-zöld lufi látványt mutattunk be az 56-os események tiszteletére. Rudasokkal operáltunk a Vác ellen is. Majd Debrecenben egész jó szurkolással valamint a gólok után pár tűzzel tettük le a névjegyünk. Tatabánya ellen szintén csak rudasok illetve pár tűz a gól után. Fehérvárra aki vonattal ment, az látta a teljes meccset, aki kocsival, annak már voltak igen szép kiesései. Ezután Pápára utaztunk kupameccsre, kicsit adtunk júdás lelkének.
Következett az MTK elleni rangadó, az első idei koreográfiával valamint a második félidőben ismét szerepet kaptak a stroboszkópok. Következett a Pápa elleni visszavágó, ahol ismét nyertünk, pár tüzet elnyomtunk a gólok után és szórakoztunk a féreggel. A két, őszre előrehozott meccs közül a DVTK elleni volt az első, különösebb látvány nem volt, csak sajnos kikaptunk. Győrbe ismét sokan mentünk, ezúttal a DAC pályára, jó hangulatban telt el a meccs és simán nyertünk.
A tavaszt már januárban elkezdtük ezúttal a teremfoci egerszegi selejtezőjével. Két busz kelt útra, majd érkezett meg és kreált hangulatot a csarnokba, ahol az újpestieken kívül mintegy 100 ember volt kíváncsi az eseményre. Drágaság, unalom, szenvedés – ezek jellemezték az idei téli teremlabdarúgó bajnokság döntőjét Debrecenben. A buszos út a szokásos módon telt, egy-két kisebb hóviharral tarkítva. Viszonylag izgalmas meccseket játszottunk, ám sok helyzetet hagytunk ki, így csak egy győzelemre, egy döntetlenre és egy vereségre futotta. A csoportmeccsekről való továbbjutást az MTK hiúsította meg számunkra, így a teremtorna nekünk csak 6 órát tartott és végre indulhattunk haza. Az első tavaszi fordulóra megérkezett a hó is, ennek ellenére a pálya a kezdésre alkalmas lett a meccs lebonyolítására. Bezárt szektorok, EB dal fogadta a szurkolókat, utalva arra, hogy finisébe érkezett a pályázat. A REAC ellen csak rudasok lengtek. Egerszegre mikrobusszal mentünk, a bejutást a szokásos a módon oldottuk meg. A szünet után jó pár tüzet gyújtottunk be. Sopron ellen csak rudasok, a DVSC ellen a kupában viszont egy szép tüzezés volt terítéken. Pécsen jó hangulatú utazás, kis rudasok valamint végre győzelem a mérleg. Kupavisszavágó Debrecenben, majdnem sikerült késnünk, ám az utolsó pillanatban beestünk. A gól után pár tüzet gyújtottunk, azonban még kaptunk két gólt, így számunkra véget ért a kupa. A Paks, Vasas, Kaposvár ellen csak a rudasok kaptak szerepet bár a somogyiak ellen akartunk kiírást is kihúzni, ám ez meghiúsult, így személyesen elvittük Kistelekiéknek az MLSZ székházába. Vácon még begyújtottunk pár tüzet, azonban ezzel a meccsel véget ért a türelmünk. A további 5 meccsen nem bíztattuk a csapatunkat, a Debrecen ellen még egy „Szerezzétek vissza a bizalmunkat!” kiírás is kikerült a kerítésre. Így ért végett a 2006-2007-es szezon, reménykedünk a jobb folytatásban.

A 2007/08-as szezont elég felemás érzésekkel kezdtük. Jó pár új játékos érkezett ám főleg a fekete kontinens szülöttei.
Siófokon kezdtük a szezont , szokásos invázió, izgalmas meccsen győzelem, tüzek a második félidőben. A következő meccseken szurkolói szempontból nem történt említésre méltó esemény. Ebben az idényben került bevezetésre a Ligakupa, amire úgy döntöttünk, hogy ugyanúgy járunk rá, mint a bajnokikra, mivel itt is a klubunk játszik. Így a hazaikon kívül megjelentünk Fehérváron, Pakson, Kispesten és Debrecenben is.
Elérkezett csoportunk történetében a 15. évforduló. Erre az alkalomra jelentettük meg azt a könyvet, mely a csoport addigi történetét meséli el. A jubileumi meccsen bemutattunk egy szép látványt és a csapat is egy könnyed győzelemmel köszöntött minket.
Kis szünet után fehérváron újra tüzekkel kezdtünk, majd otthon a Paks ellen konfetti-tűz összeállítást nyomtunk el. November elején látogattunk Győrbe, ahol a félkész stadion helyett egy életveszélyes mobillelátón kaptunk helyet. Egy héttel később Miskolcon vizitáltunk, ahol nem csak a győzelmet hanem Kokó 100. újpesti gólját is ünnepelhettük. Aztán a dvsc ellen egy kisebb látvánnyal köszöntöttük a jubilánst. Kartonok rajtuk 100-as számok, és 100 db labda pályára rúgása jelentette mindezt.
Tavasszal folytattuk a ligakupát, Diósgyőrben vizitáltunk 3 autóval. A 17. fordulóban egerszegre indultunk, majd a Deák téren töltöttünk órákat a busz lerobbanása miatt. Késünk, mire odaérünk már 2:0 oda. 3 lett a vége, nem éppen nyugalmasan fejeződött be a meccs.
Kispest ellen otthon látványos tüzezés, következő pár meccsen csak rudasok, REAC ellen sok stroboszkóp nyújtott szép látványt. Pakson a szokásos bukás, kicsi ramazúri a végén. Innentől takarékon mindenki az idény végéig. Debreceni meccsen szerencsére már nekik sem múlott semmi, így békés nyugalmas iksz a vége.
Nyáron bejelentik hogy Kovács Zoltánnal szerződést bontanak. De ez már a következő szezonhoz Tartozik.

2008/09
A szezont ezúttal nem a lelátón, hanem az utcán kezdtük. Június 15-én egy szimpátia tüntetést szerveztünk, melyen mintegy 300 fő tette tiszteletét. Majd Július 5-én megszerveztünk neki egy búcsúgálát régi és nem oly régi játékostársaival játszott együtt. A majd 800-900 fő jól szórakozott, magunk módján szépen búcsúztunk Kokótól.
Az első meccsen megemlékeztünk Kolonics Györgyről. Debrecenben tüzek és izgalmas meccsen iksz, jó szurkolással. Magyar Kupában sorrendben, megjelentünk Vecsésen, Nyíregyházán (Tuzsér), Miskolcon (Bőcs), ligakupában Kaposváron, Pécsen és Dunaújvárosban. Rákospalotán bemutattunk egy kisebb látványt a 16. szülinap apropóján. Mtk ellen látványos koreográfia, Miskolcon tüzek, Paks ellen lila füstök, Egerszegen kis lengetősök, a Győr ellen kiírások a szlovák rendőri brutalitás ellen, majd másnap nagy létszámban jelentünk meg a „Ne bántsd a magyart” tiltakozáson. Fehérváron zártuk a szezont egy jó létszámú utazáson.
Márciusban bár kiestünk mindkét kupából, volt két nagyon jó hangulatú túránk Szombathelyre és Nyíregyházára. Debrecen ellen szép tüzezés és fantasztikus hangulat, Kaposváron lila füstök, Dvtk ellen egy kiírás a dunaszerdahelyi eseményekkel kapcsolatban. Győrben az irreáls jegyárak elleni tiltakozásul, beszivárogtunk az oldal lelátóra sokkal olcsóbb jeggyel. Majd a videoton ellen jó pár kiírás sallói és böröcz ellen, majd a szokásos bajnokság végi ramazúri.

2009/10 Újra nemzetközi meccs, ráadásul egy pikáns párosítás. A bukaresti utat sokáig fogjuk még emlegetni.
Kár hogy szinte esély nélkül ki is estünk. Győrben semmi sem történt, Diósgyőrben kicsit felemlegettük megint sallóiékat. Haladás ellen pár kiírás a tulajnak címezve, Egerszegen jó hangulatú meccsen főlényes győzelem, Pakson rudasok, persze megint vereség a vége. Közben továbbjutottunk az mtk 2. csapata ellen. Következett a derbi, ahol egy szép koreográfia és fergeteges hangulat tette emlékezetessé e napot. Kaposváron pár füst és kiírás az u-20-as csapatnak, majd meccs után a reptérre is kimentünk köszönteni a hazaérkező bronzérmeseket. Kiírás az MTK ellen 1956 53. évfordulójára. Majd Debrecenben tüzek kisebb látvány és kiírások gyilkos Bognárnak és hatalmas hangulat mellé győzelem. A vége felé kiejtettük a Kecskemétet majd a Videotont is a kupából.
Tavaszt egy hólapátolással kezdtük, csak hogy legyen meccs, így lett látvány a győr ellen csak sajnos vereség lett a vége és mint utóbb kiderült nem az utolsó. Vereség-vereség hátán jött, egy darabig, még szurkoltunk, majd mi is bedobtuk a törülközőt. Egészen a Paks meccsig tartott és ahogy kezdett el játszani a csapat mi is kezdtük visszanyerni a hitünk hogy érdemes szurkolni nekik. Csak sajnos közben elvesztettük a legfontosabb csatát a magyar kupában. A derbi most is jó móka volt, mostanában úgy néz ki nyerni járunk oda is. A hátralévő meccseket hoztuk így legalább nem olyan rossz szájízzel fejeződött be a szezon.

<< Új törzshelyen

UVB Vajdaság >>