2013. május 15., szerda
A héten az utolsó percben elbukott mérkőzés után a Kispestet fogadtuk a Szuszában egy derűs szombati napon. A kispestiektől számítani lehetett arra, hogy szép számmal érkeznek majd, hiszen hazai mérkőzéseiken már nem igazán aktívak, így már csak idegenben szervezettek. Ennek miértjébe nem akarok belemenni, legyen annyi elegendő, hogy nincsenek túl jóban a tulajukkal...
Ami viszont minket illet: továbbra is halkak maradunk, maradtunk mivel a szervezett szurkolói csoportok ezt az utat választották a tavaszi szezon kezdete előtt. A miértet itt sem fejteném ki bővebben, mivel a közösen kiadott közleményt a híreink között megtaláljátok. Ami viszont jó hír (mármint a szurkolói társadalom számára), az elmúlt hetekben már egyre többen és egyre többet kezdtek el foglalkozni azzal, hogy miért halkulnak el sorra a hazai táborok és miért van olyan hangulat az addig remek atmoszférájú stadionokban, mint egy siratóházban.
Az mlsz hétről-hétre egyre idétlenebb döntéseket hoz, amivel idiótát csinál magából, hiszen sorra bünteti a klubokat mondvacsinált indokokra hivatkozva. Mindeközben az elnök a héten beszédet tartott, hogy az ultrákat nem akarják elüldözni a stadionokból, csak a rasszizmust. Fura, mert a 100 éves honi bajnokságban szerintem eddig is belefért az ellenfél szidalmazása, zrikálása csak most egyre több a VIP szektorokban az olyan néző, akiknek a füleit sértik az ilyen rigmusok. Azért érdekes ez, mert mikor felállt az új vezetés a szövetségnél, akkor még 10 ezres nézőszámokról beszéltek, meg kulturált stadionokról, de azóta érdemes lenne egy statisztikát nézni, mert az elmúlt időszakban szinte mindenhol csökkentek a nézőszámok. Ennek laikus gondolkodással két oka lehet, mivel a színvonal változatlan maradt a legtöbb helyen. Az egyik a legtöbb hazai stadionnál felszerelt kamerarendszer és az azzal megjelenő regisztrációhoz kötött jegyvásárlás, a másik pedig a hangulat hiánya.
Engem 14 éves srácként a hangulat fogott meg, mert sajnos már akkor sem volt túl acélos imádott klubom játékoskerete. Ezzel szerintem a mai fiatal generáció sincs másképp, hiszen csak nézzünk szét a saját házunk táján. Mi fogna meg egy mai fiatalt, aki kilátogat egy Újpest meccsre? A pályán az elmúlt években abszolút visszaesőnek számít csapatunk. Az új tulajdonos megjelenésekor ódákat lehetett hallani arról, hogy visszajuttatják a klubot a régi dicső múlt szintjére. Persze időközben jöttek a hírek, hogy kidőltek a csontvázak a szekrényből, így nem szándéka a tulajnak több pénzt a csapatra áldozni, amihez szíve joga, hiszen az ő pénze nekünk nem sok közünk van hozzá, pusztán annyi, hogy szeretett klubunk mára odáig süllyedt, hogy kap egy hatost egy kis vidéki csapattól, majd jön a Kispest és lealáz minket a pályán. Szörnyű belegondolni, hogy évekkel ezelőtt még a bajnoki címért harcoltunk, már pedig oda jutottunk, hogy a középmezőny meghatározó csapata lettünk. Ez is csak a szerencsének köszönhető, hiszen mennyi olyan meccsünk volt, ahol nem mi uraltuk a találkozót, hanem az ellenfél mégis ponttal vagy pontokkal gyarapodtunk. Szívszorongató ezeket a sorokat írni, miközben arra gondolok, hogy a szurkoló élet is is lesüllyedt a csapat szintjére. Várható volt, hiszen az elmúlt évek sikertelensége és az időközben megjelenő szurkolóellenesség mellett nem is történhetett volna másképp.
A meccsről sok mindent nem lehet írni. Jöttek, lefociztak, szégyenkezünk...
Gondolatmenetemet azzal zárnám, hogy az illetékeseknek lassan ideje lenne észbe kapni, nem biztos, hogy a szurkoló a legnagyobb rákfenéje a magyar labdarúgásnak.
Bízzunk abban, hogy egyszer jóra fordul minden, és a pályán úgy fociznak majd a srácok, ahogy az elvárható lenne.
Mindörökké Újpest, Hajrá Lilák!
(Levi)
<< Vissza |