2013. április 16., kedd
A kecskeméti vendégjátékunkra a leutazás megosztotta a társaságot. Volt, aki vonattal, de a többség személygépjárművel közelítette meg a mérkőzés helyszínét. Ketten a Kőbánya-Kispest vasútállomáson találkoztunk. Sietősen, de sikerült időben odaérni. Gyors jegyvásárlás után be is futott a vonat a többiekkel, így velünk kiegészülve 10-12-en láttunk neki a túrának. Létszámellenőrzés közben kiderült, hogy két emberünk sikeresen ottmaradt a nyugati pályaudvaron.
Az út az egyik társunk diplomamunkájának az ünneplésével telt. Szép napsütéses időben jólesett a vonatozás, szép tájakban és belvízben áztatott termőföldekben gyönyörködhettünk.
A kecskeméti állomásra érkezve diplomáciai küldöttségnek megfelelő fogadtatást kaptunk, majd egy helyi vendéglátóipari egységben oltottuk szomjunkat. Onnan körülbelül egy bő órával a mérkőzés kezdete előtt indultunk el a stadionba. A hosszú, nagyon hosszú utat az állomás és a stadion között egy hamburgerezéssel szakítottuk félbe. Nagyjából fél órával a kezdősípszó előtt érkeztünk a pályához, ahol épp gyülekeztek a kocsival érkezők.
Nekem a beléptetésnél sikerült konfrontálódnom a biztonság éber őreivel, mert az elővételben vett jegyemről a vásárláskor véletlenül a vonalkódot letépték. Ezt sajnos csak későn vettem észre, a jegypénztárosokkal nem sikerült kiharcolnom, hogy kicseréljék a jegyemet, így váltanom kellett egy másik bilétát. Annak legalább örültem, hogy nem csak az elővételben vett jegyeket, de a helyszínen megváltott tiketteket sem kellett beregisztrálni.
Kezdésre körülbelül 500 újpesti szimpatizáns gyűlt össze. A mérkőzés szurkolói szempontból eseménytelenül telt, a második félidőben egy szögletből kaptunk egy gólt, így nyert a hazai csapat.
Hazafelé először minket, vonatosakat engedtek ki. Különbusszal mentünk az állomásra, amiről már megint sikerült lemaradnia a két jómadárnak. Az állomáson egy tíz perces várakozás után megérkezett a vonat. Mivel nem volt jegyünk, igyekeztünk kerülni a jegyellenőrt. A vonat egyik végéből a másikba rohangáltunk, amit a második kör után meguntunk, így a kaller is utolért minket. Megegyeztünk vele, hogy se jegyünk se szándékunk nincs jegyet váltani. Abban a hitben voltam, hogy velünk már nem fog törődni, mert bármivel is próbálkozik, kemény passzivitásba ütközik. Balszerencsénkre visszajött a rendőrökkel, akikkel már leszállíttatott minket Cegléden. Reménykedtünk, hogy belebotlunk egy nyitva tartó restibe. Jól esett volna egy sör, de minden zárva volt. 20 perc várakozás után megérkezett egy Debrecenből érkező személyvonat, amivel egy órás út után végre Pesten voltunk.
Este 11 órára ért be a vonatunk KÖKI-re ahonnan mi, a Rákosborzasztói brigád busszal folytattuk a hazautunkat.
Összességében jól éreztük magunkat, jó volt végre újra vonatozni egyet, de a horror jegyárak miatt félévente 1-2 bőven elég.
(TuTu)
<< Vissza |