Közel 4 hónapos szünet után, újra egy vidéki fellépés várt ránk a bajnokságban. Az időjárás viszontagságai még a hét középén is kérdésessé tették a mérkőzések megrendezését a magyar pályákon, végül mindenhol megbirkóztak a 10 centis hó eltakarításával.

Vasárnap kora délelőtt kezdett gyülekezni a társaságunk, és ahogy kerültek elő az emberek, úgy bukkantak fel a táskákból a különböző hangulatfokozó készletek. Rövid várakozás után örömmel pillantottuk meg társas járművünket, ami ezúttal is bevetésre készen állt. Az autópályához érve csatlakozott még a másik busz is, így együtt haladtunk a cél irányába. A szokásos pihenőket beiktatva az egyik benzinkút alkalmazottja gondolta azt, hogy ő maga a MOL és játszotta túl szerepét. Nem is váratott sokáig a minket követő rendőr és erősítést kért a 103-as km-hez. Valami hiba csúszhatott már a születéskor a fejekbe, mert legközelebb az irányt is meg kellene adni a pontos navigáláshoz, hisz egészen furcsa volt látni az út túloldalán lévő benzinkúthoz beviharzó szirénázó rendőrautót. Innentől már teljes kíséretet kaptunk egészen a vendégszektorig. Néhány mutogatót és eltévedt Coulibaly hasonmást leszámítva gond nélkül megérkeztünk.

Előzetesen már gondolhattunk volna, hogy gumicsizmában érdemes leszállnunk a buszról, mert csak az eső utáni sártengeren keresztül lehetett megközelíteni a pénztárat. Azaz, csak hittük, hogy a bódéban lehet megváltani a jegyeket, mert kérdésünkre megtudtuk, hogy ezúttal a fa mögött végzik a tevékenységet. A Nagyerdőben nem ritka látvány a fa, de a kis kerti asztalon lévő papír fecnik és az előtte álló egy személy, már sejtetni engedte, hogy jó helyen vagyunk. Méltán lehetne reklámozni ezt a megoldást és hirdetni az MLSZ fórumokon a PowerPoint-os bemutatók keretében. Igaz, a megyei harmadosztályban elegendő, ha Józsi bácsi zsebből dolgozik. Reméljük, legközelebb futja egy kasszára! Annyi baj legyen, biztonsági személyből jut bőven. A kezdésre nem is ért be mindenki, pedig ezúttal nem érkeztünk 1000-en. Mi lesz, ha még regisztráltatni is akarják az embereket, hogy bejusson a lelátónak csúfolt tákolmányba?! Tragikomikum az egész.

Tiltakozásunkat folytatva ezen a mérkőzésen sem kívántunk bárminemű szurkolói tevékenységet folytatni. Csendes szemlélői voltunk a pályán látottaknak. Eközben, néhányan a büfé kínálatát térképezték fel. A főtt kukorica egészen csábítónak tűnt, ezért arra vetemedett pár fő, hogy lelátón kívánja elfogyasztani. Úgy tűnik, hogy ha nincsenek drapik, zászlók, szurkolás, nagyobb mennyiségű pirotechnika, most ebbe kötnek bele a hazai rendezők és illedelmesen egy "Takarodjál kifele!" felszólítást intéznek az ember felé. Egyik társunkat ténylegesen kitették a stadionból, mire a tábor egységesen, egyből elindult és visszakövetelte őt. Egészen elképesztő, hogy egy, a büfében megvásárolható terméket nem lehet elfogyasztani kulturáltan a lelátón. Itt aztán végképp nem tűrik a kukoricázást!

A mérkőzés folyamán árgus szemekkel figyelt minket a helyi erő, majd a mérkőzés végén a kiengedéskor már tudni lehetett, hogy néhány személyt ki akarnak emelni és átadni a rendőrségnek, a néhány darab füst és petárda miatt. Ez annyira jól sikerült, hogy az egyik személy nagyjából átaludta a meccset, míg a másik fiatal srácnak talán az első idegenbeli mérkőzése volt. Természetesen, jogszerű és szakszerű intézkedést láthattunk a rendőrségtől, majd szánalmas magyarázkodást hallottunk felőlük. A tábor nem hagy magára senkit, csoportoktól függetlenül egymás mellett vártuk, hogy elengedjék őket. Miután végeztek és jogtalanul kaptak egy büntetést csekk formájában nagy rendőri biztosítás mellett elhagyhattuk Debrecent.

A hazaút során a szokásos lezárt benzinkutak fogadtak minket, 200 km-en át hazáig követő konvojjal. Így ért végét számunkra az év első idegenbeli fellépése, ahol újra találkozhattunk az értelmetlen rendőri túlbiztosítással, provokáló biztonságiakkal, kritikán aluli kiszolgálással, düledező lelátóval, sártengerrel, 2000 néző előtti mérkőzéssel. Ez a magyar focivalóság 2013-ban.

Amúgy mellékesen megnyertük a mérkőzést, bár hangulatunkhoz nem sokat tett hozzá.

Akárhogy volt, s akárhogy lesz...

(Zozó)

<< Vissza