2012. október 29., hétfő
Egy Solo Ultrasos barátommal 9.55-re beszéltünk meg egy találkozót a XVII. kerületi Tescohoz, de szegény nem számolt azzal, hogy ez a szombat munkanap, így rendes szombati napot nézett, és így elkerültük egymást. Az Örs vezér terén bevártam őt, majd metróval kimentünk Újpestre. Az ő csoportja Újpest Központban találkozott, mi meg a Városkapunál, így a metrón kettéváltunk.
Pontosan érkeztem a Városkapuhoz, ahol pár fiatal társammal találkoztam, nem sokkal később beértek a többiek is. Megbeszéltük kivel mi történt a héten, és hogy rajtam kívül nézi-e valaki az X-faktort. Kiderült, hogy egyedül vagyok ezzel a csoportban. A klub által meghirdetett 11.30-as különkísérettel vágtunk útnak, úgy 3-400 fővel. Mivel a metrónk mindenhol megállt, így útközben még csatlakoztak lila szimpatizánsok, és állítólag egy gyanútlan kispest szurkoló is, aki csak akkor vette észre, hogy rossz kocsiba szállt, amikor már becsukódott az ajtó mögötte. Nagy szerencséjére a metrósofőr valamilyen oknál fogva még egyszer kinyitotta az ajtót, és ki tudott ugrani, csak a sálját hagyta maga mögött. Ezen kívül az út eseménytelenül telt, próbáltuk kisilabizálni, vajon mit szeretne a parancsnok a kiskatonáitól a walkie-talkie-n. Határ úton a metrószerelvényeket elhagyva kis énekléssel jeleztük, hogy megérkeztünk!
Idefelé jövet azon tanakodtunk, hogy vajon különbuszokkal megyünk tovább stadionig, vagy villamos és gyalog kombóval, végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek a rend éber őrei, és különbuszoztunk. Ja, egyébként közel két órával a meccs előtt érkeztünk meg a határ útra, így egy darabig még vesztegeltünk a buszokon, amiken addig is beszivárgott a kipufogógáz. Aztán jó félóra semmittevés után útnak indultunk. Először egy nagyon szép erdős részen, ami előtt művészien festett a szanaszét heverő, háztartásból és lomtalanításból fennmaradó szemét. Természetesen mindezt gyök kettővel, így hosszúnak tűnő, és egyébként is hosszú úton a bepárásodott ablaküvegen amőbázással próbáltuk elütni az időt, és amikor elfogyott a közelünkben fellelhető párás ablaküveg mennyiség, kénytelenek voltunk átváltani papírformátumra. Milyen szerencse, hogy az elmúlt hétköznap reggelek hűvösek voltak és elő kellett vennem a tavalyi kabátomat, és mint az ilyenkor lenni szokott, mindig talál benne valami meglepetést az ember. Személy szerint a szotyinak jobban örültem volna, de a márciusi rejtvényújságnak és egy tollnak azért örültem. Kacskaringós kis utcákon keresztül végül bő egy órával a kezdősípszó előtt érkeztünk meg.
Ott aztán akinek volt jegye bement, akinek nem, az a sorba állt, mivel nekem nem volt bilettám a mérkőzésre, így az utóbbiak létszámát gyarapítottam. Majdnem az utolsók között jutottam jegyhez, és így is bent voltam közel 3/4 órával a meccs előtt. Mivel már nagyon kellett hugyoznom, meglepett, hogy a WC-be rajtam kívül körülbelül senki nem tartózkodott, a büfében viszont megvolt a megszokott sor. Kezdésre a más stadionmegközelítést választó szurkolókkal mintegy 600-an voltunk a vendégszektorban. Számomra meglepő, hisz szombat kettő, nagyjából az egész napod elmegy a meccsel, és még munkanap is ez a mostani. Még így is kétszer annyian voltunk, mint a hazaiak, beleszámolva mindenkit a szertárostól kezdve a gondnokig. Idegenben is otthon!
Erre a mérkőzésre a fehér alapú 20 éves lengetőseinket vetettük be, amik a csapatok kiérkezésekor szépen lengtek. Az első félidőben szépen szóltak a dalok. A gól nem tört meg minket, egy-egy szögletnél, szabadrúgásnál felerősödtünk, majd a félidő végén az egyenlítés hatására le se akartunk állni, így egy kicsit szájkaratéztunk a hazaiakkal. A második félidőt ott folytatattuk, ahol az elsőt abbahagytuk, csak a hazai vezetés és az egyenlítő gólunk között volt egy kis holtpont.
Az időjárás kissé szar volt. Meccs előtt faszán elvoltam a póló-kabát kombóban, de amikor a meccs kezdetére kisütött a napocska izzadtam, de pillanatok alatt eltűnt és már majdnem fáztam is. Ez elismétlődött még körülbelül kétszer.
Hazafelé páran kerülni szerettük volna a metrós haza utat, így egy közelben élő társunk elnavigált minket egy közeli vendéglátó-ipari egységbe. Útközben vettük csak észre, hogy egy ember híján megint a múltkori, Boráros téri brigád jött össze... Nos, ebben a kisvendéglőben 2-3 sör elfogyasztása után ki munkába (igen, ez még mindig szombat, és van, aki este dolgozik) ki haza indult. Mi az utóbbi brigádba tartoztunk, így egy kis kínai kajáldás kitérőt követően hazaindultunk. Szerencsére pont úgy értem haza, hogy egy könnyebb vacsora után kezdődött is az X-faktor. A produkciók annyira nem fogtak meg, lehet mégis el kellett volna mennem szülinapozni, de akkor másnap nem keltem volna fel időben, és a vasárnapi focit és az NB2-es meccset kihagytam volna, bár az utóbbi valamiért elmaradt.
Ja, a meccs egyébként 2-2 lett, és egy kispesti fekát kiállítottak.
(Tibib)
<< Vissza |