2012. szeptember 27., csütörtök
Kazincbarcikán búcsúzott csapatunk a Magyar Kupa küzdelmeitől. Hiába támadtunk többet, a másodosztály kieső zónájában lévő csapat jutott tovább, nekünk meg maradt a szégyen, ismételten.
Ismét egy szurkolóbarát időpont, hétköznap munkaidőben egy vidéki túra. Kisbusz vagy nagybusz vitából ezúttal a nagybusz került ki győztesen, így 12 óra előtt néhány perccel 27 fővel a fedélzeten indultunk a Megyeri útról. Huszonheten idegenben a buszon, emlékeztek még Kisinyovra vagy az 1996-os diósgyőri túrára?
Viszonylag gyorsan sikerült megérkeznünk a helyszínre, rendőrt még hírből sem hallottunk, és hiába borsod, le lehet játszani egy meccset kékek nélkül is. Mennyivel jobb így! A hazai szektor bejáratánál parkolt le buszunk, majd egy félórát még eltöltöttünk a pálya büféjében, mielőtt elfoglaltuk a vendégszektort. Kezdésre 70 fő jött össze a részünkre fenntartott lelátórészen, ami néhány sor töredezett betonból állt mindössze. Maga a létesítmény viszonylag nagy, van egy szép, világítással rendelkező műfüves pálya, de a centerpálya ránézésre a negyed-, ötödosztály színvonalát idézi.
Csapatunk a kezdőből ítélve komolyan vette a kupát, korábban gyakran megesett, hogy tartalékokkal álltunk ki, most azonban az első csapat játszott. Komolyan vették a hazaiak is, legalábbis az első intő jel akkor érkezett, mikor a hangosbemondó ismertette az összeállítást: Nyolcas - Messi. Persze ez csak annyira volt Messi, hogy messziről érkezett, valahonnan Afrikából, ahogy a vendéglátó csapat fele.
Az Újpest végig fölényben volt játékban, Iandoli kapufája csak centiken múlt, de a vezetést mégis a hazai csapat szerezte meg. Még a félidőben sem számítottunk semmi rosszra, majd a másodikban úgyis rúgunk kettőt. Kabát hozta is a gólt a 65. percben, de ezt követően hiába támadtunk és jutottunk újabb kapufáig, a hazaiak egy megpattanó lövésből megszerezték a továbbjutást érő gólt.
A játékosok levonulása során a szokásos anyázások és veszekedések. Ezt egyszerűen már nem lehet feldolgozni. Hazafelé az első kúton megvártuk őket, de mondhatunk mi ezeknek bármit, mikor a keret kétharmadának tolmács kell. Az edző a hátsó sorokban hallgatózott, majd mikor ő is kapott néhány kérdést, láthatóan nem tetszett neki. Edzőn szerint ők mindent megtettek, és különben is neki van joga számon kérni a csapatot, nem nekünk.
Te így gondolod Jos, mi viszont úgy, hogy ez a csapat, amit ti belgák itt összeraktatok nekünk, egy nagy rakás szar. Nem érdekel semmilyen kifogás, nem érdekel, mennyit edzenek a fiúk, nem érdekel, milyen sok helyzetünk volt, egy Újpest Kazincbarcikán nem eshet ki. Egy Újpest nem engedheti meg magának, hogy évente egyszer-kétszer nyerjen vendégként (igen, kedves belgák, tavaly november óta egy bajai kupameccset leszámítva nem nyertünk idegenben), egy Újpest nem engedheti meg magának a közröhej tárgyát. Mert az Újpest nem egy belga kiscsapat, hanem a futballtörténelem egyik legnagyobb múlttal rendelkező klubja.
Belgák! Elég az ígérgetésekből, itt a valódi változás ideje, mert a csapat eddigi szereplése semmiben sem különb, mint az elődötök idejében. A türelem elfogyott!
(Guri)
<< Vissza |