A Ferencváros fölött aratott győzelmünk után önbizalommal telve indultunk útnak az idén frissen feljutó MTK otthonába. Péntek délután 5 órára meghirdetett találkozóra körülbelül 100 lila fanatikus gyűlt össze Újpest Központjában. Villamossal a Könyves Kálmán körút érintésével közelítettük meg a Hungária körutat.

Járgányunkat kisebb hadsereg kísérte. A mérkőzés előtt egy órával érkeztünk meg a helyszínre, ahol jutott idő jegyet venni és a közeli kisboltot meglátogatni. A beléptetésnél csak az egyik kapunál néztek jegyet, és vizsgálták át alaposabban a ruházatot. Erre a mérkőzésre a 20. jubileumi évre készült lila-fehér kis- és nagylengetőseinket vittük magunkkal. Kezdésre körülbelül ezren gyűltünk össze. Előénekesünk hiánya az első játékrész közepénél mutatkozott meg, addig szépen működött az a rendszer, hogy az elől állók közül négyen-öten elkezdtek egy dalt és a tábor szépen átvette azokat.

Az első félidőben semmi, szurkolói szempontból említhető esemény nem történt. A szünetben pár fradista úgy gondolta, hogy meginnának velünk egy sört a vendégszektorban, de a rendőrség másképp ítélte meg a helyzetet, egy kis szájkarate után hazaterelték őket a szomszéd kerületbe.
A második félidő elején egy kisszöglet variáció után Kabát révén megszereztük a vezetést, aminek tíz percig örülhettünk, amikor ugyanis a menteni igyekvő Iandoli lábáról került a kapunkba a labda. Itt még bizakodtunk, hogy az egyik helyzetünk csak beakad majd, de a 78. percben átvette a vezetést az MTK, ezzel a 3 pont sorsát is eldöntve.
A mérkőzés után keserű szájízzel ballagtunk hazafelé. Játékunk sokat javult a tavalyihoz képest, de gólt még mindig nem tudunk lőni.

(Tibib)

<< Vissza