Az előző heti derby után a Kecskemét vendégeként léptünk pályára. Tudtuk jól, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, mert a másik lila-fehér gárda elvileg az EL indulást érő helyezésért küzd, ezért minden pont fontos nekik.

Ahogy azt kell egy ilyen célokért küzdő csapatnak, a hazaiak az első félidő elején nekünk estek és hol a szerencsének, hol Tökölinek, hol pedig Balajcza bravúrjainak köszönhetően nem kerültünk hátrányba. A 20. perc után az elég agilisan küzdő Kecskemétiek erősen visszavettek a tempóból, nekünk pedig néha-néha sikerült helyzetekig eljutnunk, amiket azonban rutintalan játékosaink nem tudtak kihasználni.
A szünet után is folytatódott az elég lagymatag mezőnyjáték és kezdtük azt hinni, hogy a hazaiak valamiért nem akarnak a nemzetközi kupaszíntérre kerülni. Mi továbbra is csak néha veszélyeztettünk, talán ha egy-két játékosunk megtanulna passzolni, akkor a vezetést is megszerezhettük volna. Az utolsó percekben a hazai "tábor" hangot is adott nem tetszésének, sőt volt olyan, aki a mérkőzés lefújása előtt már elindult kifelé, biztosan nem akartak lecsúszni a helyi szupermarket akciós áruiról.
A szurkolásunkra erősen rányomta a bélyegét, hogy amolyan szükséges rossznak tartottuk a 90 km-es kiruccanásunkat, ezért alig-alig dörrentünk meg, viszont egy-két élelmesebb ember kihasználta az alkalmat és a nekik tetsző szurkolói dalokat kérte a capo-tól, aki ezeket készséggel teljesítette is.
Még egy mérkőzés vár ránk a setétváriak ellen, aztán a fiúk mehetnek a nyári pihenőjükre. Reméljük, hogy a szünetben valóban sikerül olyan játékosokat igazolnunk, akik meghatározói lehetnek a jövő Újpestjének és akkor nem a kiesés ellen kell küzdenünk, hanem olyan helyezésekért, amelyek egy ilyen nagy múltú klubnál az alap elvárások között kell, hogy szerepeljenek.
Nekünk is jót fog tenni a pihenés, rendezhetjük a sorainkat, készülhetünk a jubileumi ünnepségünkre és gyanítom, hogy a rövid szünetben sokkal több izgalomban lesz részünk, mint amit a 2011/12-es szezonban együttvéve tapasztalhattunk.

(ZoltánUVB)

<< Vissza