Az első hazai bajnoki mérkőzés előtt nem volt oly' sok lehetőségünk, hogy a kulisszák mögé betekintve eldönthessük, miként alakul majd a tavaszi szezon csapatunk számára. Az edzőmeccsekből sok következtetést nem tud az ember levonni, ezért az itt elért eredményeket figyelmen kívül hagytuk, nem úgy, mint a Magyar Kupa negyeddöntőjének első felvonását. Baján sikerült 3-1-es győzelmet aratnunk, mellyel magabiztosan várhatjuk a visszavágót, de már ott is sajnos voltak jelei, hogy ez a csapat bizony még nincs 100%-os állapotban. Az nb2-es ellenfél után eljött a várva várt nb1-es tavaszi rajt, ahol egy szombati napon csapatunk a Siófok gárdájával mérte össze tudását.

Szurkolói szempontból kevésbé érdekes találkozó elé néztünk. A kezdés előtt háromnegyed órával arra lettünk figyelmesek, hogy ugyan van még hátra a kezdésig jócskán idő, mégis már annyian voltunk a lelátón, mint máskor a kezdés után. Mindenképp pozitívum, hogy a tabellán elfoglalt helyezésünk és a jó indulattal gyengécskének nevezhető őszi szezon ellenére úgy látszik ismét megadják az újpestiek a bizalmat a srácoknak.
Őszi "némaságunk" után nemcsak a csoporton kívüliek döntöttek így, hanem a szurkolói csoportok is úgy gondolták, indítsuk az új évet tiszta lappal.

A mérkőzés előtt kiosztásra kerültek a szórólapok, melyeken egy régi dal, új versszakkal való felfrissítése mellett arról is tájékozódhattak a kilátogatók, hogy a Korps visszatért a D lelátóra. Örömteli hír ez számunkra, hiszen mostantól még egy csoporttal bővült az aktívan, Újpestért tenni akarók száma.
A szurkolói csoportok a mérkőzés előtt sokat tanakodtak, hogy miként lehetne felpezsdíteni egy ilyen találkozón a lelátói életet, és arra a döntésre jutottak, hogy minden egyes csoport összes tagja 90 percen át követi az előénekes utasítását, ezzel példát mutatva a csoporton kívülieknek is.
Változás továbbá, hogy sokkal szorosabban fogunk állni a lelátón, hiszen a korzó alatti részt üresen hagyva a korzó felett fognak helyet foglalni a csoportok. Ezt is abból a célból hozta meg a csoportok vezetése, hogy hatással tudjunk lenni a csoporton kívüliekre is. Ez az év vízválasztó lehet a tábor életében, de közösen új alapokat rakhatunk le a jövőre nézve.

A kezdésre összegyűlt több, mint ötezer néző igencsak jó létszámnak mondható, de ami számunkra még fontosabb, hogy a D lelátó háromnegyed része megtelt, így a hangulat már csak rajtunk múlott.
Az első félidőt úgy kezdtük, ahogy egy ilyen nagy múltra visszatekintő tábornak kezdenie kell...

A játék csendben csordogált a pályán, mi pedig remek hangulatot teremettünk a lelátón. Kétrudasok, kis- és nagylengetősök tengere volt látható folyamatosan a mérkőzés folyamán. Időnként előkerültek a sálak is, de különösebb látvánnyal nem készültünk erre a mérkőzésre.
Helyzetei mindkét csapatnak voltak, de gólig Kabát révén csak mi jutottunk a 35. percben. Ezután értelemszerűen még hangosabban szóltak a dalok egészen a szünetig.
A második játékrészt csere nélkül és hatalmas helyzettel kezdtük. Kihúzásra került egy kiírás, mellyel a közelmúlt bundabotrányairól mondtuk el a véleményünket (Bundás NB1, de a szurkoló a fő gond?). Az 57. percig szinte csak mi alakítottunk ki helyzeteket, amikor Rajczit hirtelen kiállította a spori. Ezután nem sokkal egyenlített a Siófok, ami után unalmas percek következtek a pályán, nem úgy a lelátón, hiszen mi mindent megtettünk, hogy csapatunk győztesként hagyja el a pályát, ám mindhiába. Még volt egy kiállítás az ellenfélnél, de ez is kevésnek bizonyult a győzelemhez.

Ez a mérkőzés csak tőlünk, szurkolóktól marad emlékezetes, hiszen remek hangulat uralkodott végig a stadionban, és reméljük így lesz ez majd a folytatásban is és a sérültekkel kiegészülve majd a bajnokságban a tisztes helytállásért, a kupában pedig a végső győzelemért harcolunk.

Mindörökké Újpest, Hajrá Lilák!

(Levi)

<< Vissza