A bajnokság második körébe léptünk: ennek első állomásán a minket rendre megtréfáló Pápa együttese várt ránk. Csapatunk idegenbeli teljesítménye negatív értelemben véve kiegyensúlyozott volt az ősszel, 8 fellépés során mindössze egy pontot sikerült begyűjteni a hét vereség mellett. A nyitófordulóban ráadásul a Pápa nyert ellenünk hazai pályán. Nem a legideálisabb helyzetben várhattuk tehát a péntek esti mérkőzést. Az időpontnak köszönhetően a gyorsabb lejutás érdekében kocsikkal és mikrobusszal közelítettük meg a helyszínt. A stadionnak nevezett pálya mellett ezúttal is értelmetlen rendőri túlbiztosítás fogadott bennünket. A mérkőzésre mintegy 200-250 újpesti érkezett, de túl sok izgalommal nem szolgált a játék, így sűrűn kerestük fel a büfét és élveztük a forralt bor jótékony hatását. A fordulást követően némileg aktívabban játszottak a srácok, talán a csípős hideg miatt szedték gyorsabban a lépteket. Szerencsére ez gólban is megmutatkozott, Lázár lőtt védhetetlenül Júdás kapujába, ez adott egy is örömet, de ez még kevés, hogy újra szurkolni tudjunk a csapatnak.

Szeptember végén vetődött fel az ötlet, hogy a sorsolást kihasználva a Pápa meccset követően Firenze városát is útba ejtsük. A mérkőzést követően kellően feltöltöttük a mikrobuszt a hosszú útra és a pénztáros lánynak is szereztünk néhány kellemes percet. Elhagyva Pápát hatalmas ködben vezettünk és próbáltunk a határ irányába haladni. Jól szolgált a GPS, mert nélküle talán még mindig a Bakony és Őrség foglyai lennénk. Felüdülés volt átlépni Szlovéniába, mert nem csak az út minősége javult nyomban, hanem a köd is szertefoszlott. Talán buszunk sebességének köszönhetjük, hogy elkerültünk egy balesetet a sztrádán, mert alig pár perc elteltével miután megelőztek minket, a két kocsi az árokban kötött ki. Az izgalom után, a megszokott módon hagytuk mögöttünk a km-eket. A busz 10 literes üzemanyag fogyasztását, mi is igyekeztünk tartani! Klasszikus történetek kerültek elő a méltán híres Mónika show-ból, de a sláger, nyan-cat volt! Aki sosem hal meg, maximum pukkan! A megállók számát igyekeztünk minimálisra csökkenteni, mert a hidegben már buszról is jégcsapok lógtak, így már csak egészségügyi okok is kénytelen voltunk belülről fűteni szervezetünket. Több cd-t elfogyasztottunk az út alatt, mire kora reggel kiértünk Firenzébe. Egy rövid buszos városnézést követően az ottani Gellérthegyen kezdtük a hétvégét, ahol elénk tárult az egész város a maga szépségében. Volt időnk bőven az utókornak is megörökíteni emlékezetes képeket, majd a nézelődést a belvárosban folytattuk. Ponte Vecchio, Dóm, Palazzo Vecchio mind-mind élményszámba megy! Az időjárásra sem lehetett panaszunk, napsütés, 15 fok!

Délután elfoglaltuk a stadionhoz közeli szállásunkat, néhány órával később pedig már megkezdtük a hangolódást az esti meccsre olasz barátainkkal, akik nagy örömmel vártak bennünket. Egyre többen csoportosultak a bárok környékén, és ahogy ez lenni szokott mindenkivel koccintottunk. Ezután találkoztunk a vezető ultra csoport tagjaival, akik igazán megtisztelőnek vették, hogy újra kilátogattunk hozzájuk. A kanyarba való bejutás pillanatok alatt sikerült, majd a szektor középét nekünk fenntartó helyre kihelyeztük a drapikat. Teljesen a frontvonalban érezhettük magunkat, ahol nagyon sok "Grandi Ultras Újpest" és hasonló kedves szavakat kaptunk, köszönhetően a legutóbbi, Juventus elleni fellépésünk miatt. A stadion közel megtelt, 35-40 ezer hazai és 3-4 ezer milánói alkotta a nézőszámot és fokozta a hangulatot. Kezdéskor tüzek és zászlók sokasága fogadta a csapatokat.

A hangerőre sem lehetett panasz, fullon volt a kanyar és több ember koordinálta a szurkolást. Folyamatosan lengtek a zászlók és időnként tüzek is gyúltak. Sajnos a mérkőzés nem kedvezett a forróbb hangulatnak, gól nélkül zárult a találkozó. A lefújás után gyors értekezés, majd a közeli bárban folytatódott az este. A hajnali órákban tért pihenőre a társaság. Kissé fáradtan kezdtük a vasárnapot, majd rövid tanácskozás után a városban való nézelődés mellett döntöttünk. Itt ért minket egy kellemetlen meglepetés. Az éjszaka során mikrobuszunk két kereke vált egy idióta szórakozásává, aki tett róla, hogy ne tudjunk egyhamar elindulni. Telefonos segítségkérésünkre gyorsan jött a felmentő brigád, a barátság jele ebben is megmutatkozott, amiért nagyon hálásak vagyunk, lévén többen a családi programjukat hagyták maguk mögött. A méretek miatt nem Forma1-es időszintű kerekcseréről volt szó, az egész napunk ráment, hogy utazásra alkalmassá váljon járművünk. Az eredeti tervhez képest kissé megcsúszva, végül 6 óra körül tudtunk elindulni hazafelé. Sietősre vettük a tempót, mert a legtöbbünkre hétfő reggel munka várt. Összességében rendkívül kellemes élményekkel gazdagodtunk, ezúton is köszönjük a vendéglátást barátainknak, jövőre ismét útra kelünk!

<< Vissza