Az őszi záró fordulóra Székesfehérváron került sor, ám ez idén nem az utolsó mérkőzést jelentette, hiszen a hivatalosan már tavaszi fordulókból is hoztak előre párat, valamint még a magyar kupában is lesz két meccsünk.

Az általános helyzet sajnos nem változott, így továbbra is csendben szemléljük a mérkőzéseket mindenki felé jelezve elkeseredettségünket. Székesfehérvárra mindegyik csoport kocsikkal és/vagy mikrobuszokkal indult el, míg a szurkolók egy része a vonatot választotta. Bejutás a szokásos körülmények között zajlott, szerencsére a neten idén is lehetett „olcsóbb” jegyeket venni a vendégszektorba is, így sokaknak már a pénztárnál sem kellett sorba állni. Szurkolói szempontból egyedül Várhidi Pali bácsi születésnapi megemlékezését említhetjük egy kiírás és egy kétrudas formájában, amit a meccs csendes megszemlélése követett.

Csapatunk szenvedett a pályán a jóval erősebb fehérváriak ellen, de a szünetig kihúztuk kapott gól nélkül. Balajcza a második félidőben is tartotta a reményt bennünk, hiszen az ötvenedik perc környékén még 11-est is hárított, ám az ezzel járó kiállítás már végleg megpecsételte sorunkat. A Fehérvár feltörte a sorainkat és az utolsó 15 percben három gólt pakolt a hálónkba, amit mi szomorúan vettünk tudomásul. Ezek után már mindenkinek csak egy volt fontos, hogy viszonylag gyorsan hazaérjen. Az első 15 mérkőzés alapján nehéz mit mondani erről az Újpestről, nekünk már csak a remény maradt.

(Károly)

<< Vissza