Egy hét telt el az év legfontosabb meccse óta. Azóta sok minden megváltozott, hiszen a szervezett szurkolói csoportok úgy döntöttek, hogy a csapat abszolút elfogadhatatlan teljesítménye miatt egy időre beszüntetik a szervezett szurkolást. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon miként sülhet el ez a fajta "demonstráció", ám egy valami biztos: a csapat eddig mutatott teljesítménye, a derbin való hozzáállása betelítette az addig már csurig telt poharat, így valamit lépnünk kellett.

Lehetnek hullámvölgyek egy csapat életében, de azt már nem tudtuk elfogadni, hogy cserben hagytak minket. Továbbra is a lelátókon leszünk, ám csendesen figyeljük majd az eseményeket, mint ahogyan azt a Kecskemét elleni mérkőzésen is tettük.

A hétközi kupamérkőzés után kétkedve fogadtuk ezt a találkozót, hiszen a Szigetszentmiklós otthonában elég kínkeservesen sikerült a továbbjutást kiharcolnia a csapatnak.
A lila-fehérek csatája elég nyögvenyelősen vette kezdetét, az első játékrész túlnyomó része inkább hasonlított egy felkészülési mérkőzéshez, mint egy elsőosztályú bajnokihoz. Rajczinak volt két valamire való helyzete egészen a 38. percig, amikor is megszerezte a vezetést csapatunk Kovács Daninak köszönhetően.

A második félidőt csapatunk kezdte jobban, az első negyedórában láthattunk három helyzetet is, ám ezután ismét visszavettek a csapatok. Egészen a 66. percig nem történt említésre méltó esemény, ekkor azonban Foxi révén a másik lila-fehér gárda szerzett gólt, ezzel 1-1-re módosult a mérkőzés állása.
Ezután ismét unalmas percek következtek. A véghajrára csapatunknak sikerült egy kicsit jobban felszívnia magát, így egyre-másra alakultak ki a helyzetek, aminek meglett az eredménye. A 88. percben a büntető pontra mutatott a játékvezető egy kisebb hezitálás után, amit Rajczi Peti nyugodtan értékesített. Így már kissé nyugodtabban figyeltük a hátralevő időszakot, hiszen ekkor 2-1-re vezettünk.
Az utolsó mozzanat a mérkőzésen egy szép támadás volt, aminek a végén Balajti a hálóba gurította a labdát, ezzel 3-1 lett a meccs vége.

Ugyan voltak szép megmozdulások a 90 perc során, ám azt, hogy mikor sikerül már végre normális játékkal előrukkolniuk a srácoknak, azt nem tudjuk, így csak reménykedhetünk benne, hogy mihamarabb magukra találnak és sikerül visszaszerezniük a bizalmunkat.

Mindörökké Újpest, Hajrá Lilák!

(Levi)

<< Vissza