Kellő önbizalommal vágtunk neki a kispesti túrának szombat délután. Ez annak volt köszönhető, hogy nagy nehezen megszereztük az első győzelmünket a Pécs ellen a 8. fordulóban.
A szervezet szurkolói csoportok úgy gondolták, hogy nem klub által szervezet külön metróval megyünk a Városkaputól, ha nem Újpest Főterén találkozunk. Rövid sörözgetés után 15-kor elindultunk metróval Kispestre.

Ekkor még mindenkinek jó kedve volt, mert úgy gondoltuk, hogy a múlt heti győzelem kellő önbizalmat adhat a játékosoknak is. Hiszen 5 éve nem tud nyerni a Kispest otthon ellenünk.
Ami figyelemre méltó lehet, hogy a Honvéd az utolsó 3 meccsén nem kapott gólt.
Miután megérkeztünk a Határ úthoz, első meglepetésemre azt hittem előre hozták október 23-át, olyan hadsereg várt minket.
Felraktak 3 BKV csuklós buszra, majd rövid városnézésre invitáltak minket a rendőrök. Szerintem Villy Fog nem utazott ennyit, mikor megkerülte a földet.

Nagy nehezen megérkeztünk a stadionhoz és célba vettük a büfét egy pár korsó hideg sörért.
A vendégszektorban közel 650-700 lehettünk, ami ahhoz képest soknak tűnik, hogy utolsó előttiek vagyunk. Ennyi kell ennek a csodálatos tábornak (egy győzelem), és már indulnak is. Ezt nem sok tábor mondhatja el Magyarországon magáról.
Bemutatáskor az eredményjelző táblán Kabát Pétert debreceni mezben, Pollák Zolit MTK mezben mutatták be, ami nekem egy kicsit furcsa volt.
Kabát jelezte egy nagy bombával, hogy nem a döntetlenért jöttünk Kispestre. Ez érhető is, hiszen nekünk nem elég az egy pont.

A lelátón először Fehér Csabit követeltük vissza Újpestre, majd Szusza Feri bácsit idéztük dalban.
Szurkolásunk az első félidőben nagyon gyengécskére sikeredett.
A második félidőben rendeztük a sorokat a kerítésen és a lelátón, és sokkal jobb is volt a szurkolásunk.
Sajnos a második félidő 60. percében bekövetkezett, amire nem számítottunk. Egy ajándék tizenegyessel megszerezte a vezetést Honvéd.
Mérgelődhetünk és szidhatjuk a bírót, hogy nem volt 11-es, de örülhetünk, hogy az első félidő végén nem adta meg a Kispestnek a jogos 11-est.
A kegyelemdöfést a 71. percben kaptuk meg. Ezzel el is dőlt a mérkőzés. Nem játszottunk rosszul, helyzetünk is volt, de valahogy ma semmi nem sikerült.
Ha valakit ki lehet emelni a csapatból, az Balajcza Szabi.
Példamutató a hozzáállása és a teljesítménye meccsről-meccsre.

Hazafelé ismételten a 3 busszal mentünk.
Nekem sikerült az utolsóval mennem, ami úgy füstölt, mint egy 424-es gőzmozdony. Gondolkoztam is, hogy kölcsön kérem az egyik rendőrtől a gázmaszkot, mielőtt megfulladok, de végül is lemondtam róla.
Hosszúra sikerült nap után mindenki hazaért szerencsésen.

Ezen a napon nekünk csak egy jutott immár 6-szor a 9 forduló alatt, gratulálni a győztesnek, jelen esetben Bp. Honvédnak.
Ezek után sem gondolom, hogy kiesési gondjaink lesznek. Előbb-utóbb megkezdjük a felzárkózást a tabellán.
De jó lenne előbb, mint utóbb, különben egy páran infarktust kapnak, velem együtt.

(APU)

<< Vissza