A soproni egypontos kiruccanás után nem egy, hanem a legfontosabb meccsünk következett az ősi ellenség, a fagyi ellen. Számunkra a esetleges győzelem jelentette azt, hogy továbbra is a bajnoki címért játszunk az utolsó fordulóban.

A látvány mibenléte már két héttel a találkozó előtt ismert lett előttünk, ám hála a sűrű bajnoki programnak, egy kicsit későn kezdtünk neki a készülődésnek. Ám a rövid idő nem vette el a kedvünket és feszített tempóban végül is elkészültünk az eltervezett koreográfiával.

Szép napra ébredtünk május 23-án, napsütésekkel tűzdelt, kellemes, igazi labdarúgó idő várta a csapatokat. A sok tennivalónak köszönhetően már reggel 8-kor találkoztunk a stadionban, ám nem láthattunk egyből neki a tennivalóknak. Történt ugyanis, hogy a rendőrség „éber őrei” próbálták megtalálni a tiltott eszközöket még a reggeli órákban, ám erre semmi esélyük nem volt, mint mindig. Átkutatták a raktárunkat, minket, a szektorunkat, de Csibész nem talált semmit. Vajon miért? …mindenhol, mindenhol buta zsaruk!...

A kapunyitás időpontja már az utcán talált minket, ahol a Fanatikusok új számát árultuk éppen, majd miután kinyíltak a bejáratok, szép lassan elfoglaltuk helyünket. Az előzetes jegyelővételi hírek alapján bizton számíthattunk egy teltházas mérkőzésre, figyelembe véve a meccs fontosságát és az érdeklődés nagyságát. Rég nem látott embertömeg özönlött a stadionunk felé, gyors ütemben teltek a lelátók, ám a végére mégsem lett teltházas meccs.

Az újpesti ultrák szektorába, a D-lelátóra is szép számmal érkeztek a szurkolók és minden bizonnyal a legnagyobb létszám jött össze, amióta megnyitották az új lelátót. „Ennek” a tömegnek, és a lehető legjobb összefogásának az érdekében egy kicsit idejétmúlt kihangosító-berendezést is bevetettünk. A csapatok kijövetelekor bemutattuk a koreográfiát, mely a következőkből állt: középen egy Újpest FC címer ÚJP-EST felirattal és fehér kartonokkal, mellettük piros-fehér-zöld kombinációban függőlegesen kihúzott csíkok, melyek szép látványt nyújtottak. Nagy hangerővel kezdtük buzdítani kedvenceinket, a huszonegyedik percben góllá érett a főlényünk, midőn Rajczi szép gólt lőtt judás hálójába, 9000 újpesti örömét okozva. Ez volt az a pillanat, mikor utoljára hallottuk a zöldek hangját ezen a napon. A szünetig hátralévő időt változatos, s ami a legfontosabb, hangos szurkolással „múlattuk”.

Szünet után füstbe burkolózott volna a D-lelátó, ám az erős szélnek köszönhetően ebből semmi sem lett. Szélnek eresztettük…

Sajnos a második félidőben is kihagytuk a nagy helyzeteinket és azon kellett izgulnunk, nehogy kiegyenlítsenek a parasztok, emellett szurkolásunk egész jó hangerővel szólt, bár lehet, meglátszott a nagy tét. Végül is sikerült megtartanunk az egy gólos előnyt és újra újpesti tórt ültünk a Megyeri úton, ezúttal a ferencváros megalázott teteme felett. Szeretnénk megköszönni mindenki segítségét, aki bármekkora részt vállalt ebből a fantasztikus délelőttből, mind a lelátón, mind a pályán.

MINDENKI A HUNGÁRIA KÖRÚTRA!

(Taki)

<< Vissza