A remek tavaszi menetelésünk következő állomása Siófok volt. Ahhoz a Balaton FC-hez látogattunk, akik ellen ebben a bajnokság-ban nem sok örömünk volt. Most mégis meg volt az esélye annak, hogy győzelmünk esetén átvegyük a vezetést a bajnokságban.

Megy a csapatnak, kellemes az idő, mi kell még? Számítani lehetett rá, hogy ezúttal is lila-fehér megszállás alá kerül a Balaton fővárosa. Az első „fecskék” már reggel 8-kor útra keltek, hogy focizással töltsék el a délelőtti órákat. Az U.V.B. a 13.00-ás vonattal ment, több száz szurkolótársával együtt. A vonat gyakorlatilag megtelt lila-fehér mezes szurkolókkal. Megérkezésünket követően a megszokott törzshelyünkre mentünk, ahol másfél órát iszogattunk. Ezt követően még lenéztünk a partra, ahol néhány társunk a vízbe vetette magát, majd keresgette a rejtélyesen eltűnt ruhadarabokat. A stadionhoz háromnegyed órával a mérkőzés előtt értünk, ekkor már több ezer szurkoló foglalt helyet a lelátókon. A hazaiak ezúttal a fél stadiont jelölték ki a számunkra, amit meg is töltöttünk a kezdésre, mintegy 3500-an. A kezdésre az utóbbi meccseken megszokott hangerő mellett ezúttal is a szokásos hangulatfokozó eszközöket vetettük be: lila és sárga füst, többtucat lengetős.

Csapatunk egyből nekiugrott a hazaiaknak, Tamási a mérkőzés elején meg is szerezte a vezetés, amit a játékvezető nem adott meg. A vendégszektorból szabályosnak tűnt a gól. Az már látszott ekkor is, amennyiben nem sikerül hamarosan gólt elérnünk, akkor küzdelmes mérkőzés lesz. Ennek megfelelően minél többen próbáltuk belehajtani a fiúkat a győzelembe, gyakran a stadion három különböző pontjából is együtt szóltak a dalok. A stadion adottságai nem igazán kedvezőek egy ilyen létszámú szurkolótábornak. Előénekesünk gyakran változtatta a helyét, a második félidőben már ide-oda rohangálva próbálta tüzelni az embereket. Szerencsére a pattanásig feszült hangulatban a jelentős többség vevő volt erre.

Tovább fokozta az izgalmakat, hogy Bükkszegit a játékvezetőt kiállította könyöklésért. Tíz emberrel kellett kiharcolnunk a győzelmet jelentő gólt, ami a 69. percben Tóth Norbert jóvoltából egy jogos büntetőt követően be is következett. Örömmámorban úszott stadion jelentős része, több görögtűz is begyulladt. A hátralévő részben edzőink több cserét is végrehajtottak, volt, hogy csatár nélkül próbáltuk tartani az eredményt. Az utolsó pár perc rendkívül lassan telt el. Végül Dubraviczky véget vetett a játéknak, melyen sikerült újabb három pontot begyűjtenünk. Többen örömükben a pályára rohantak ünnepelni.

Hazafelé már csak egy vonat volt, ami kevésnek bizonyult, ezért a MÁV illetékesei a rendőrökkel karöltve úgy döntöttek, hogy további vagonokat csatolnak a szerelvényhez. Rendkívül fáradt, de leírhatatlanul boldog szurkolók értek vissza egy hosszú nap után a Déli pályaudvarra.

Mivel a többi pályán is kedvezően alakultak az eredmények, így átvettük a vezetést a tabellán. Ahhoz képest, hogy a tavasz elején a felsőházért küzdöttünk, most már csak egy célunk lehet: a bajnokság megnyerése. Nincs több mellébeszélés, ki kell mondani: most már ennek mi vagyunk a legnagyobb esélyesei, a sorsunk csak a saját kezünkben van! Látva a csapat egységét – megtámogatva az egyre bővülő szurkolótáborral – jelentős sanszunk van a végső győzelem elérésére. A követező állomás Sopron, ahol a szerdai nap ellenére az előjelekre támaszkodva ismét lila-fehér invázió várható!

(Guri)

<< Vissza