A vasárnapi, Üllői úti győzelemnek köszönhetően számunkra is elérhetővé vált a bajnoki cím megnyerése. Kimondva-kimondatlanul a héten már nagyon sokan álmodozni kezdtek a dicsőségről. Azonban szögezzük le, hogy addig is egy nagyon kemény hónapot kell letudni, ahol minden meccs nagyon nehéz. Az első lépés az MTK legyőzése kellett, hogy legyen szombaton. Nos, a csapat teljesítette a kötelező penzumot, tegyük hozzá, nem is akármilyen módon!

A kezdés előtt úgy tűnt, hogy jóval többen leszünk a megszokottnál, mert elég szép számmal érkeztek az emberek a meccsre. Végül a hivatalos adatok alapján 3209-nél állt meg a hivatalos nézőszám, bár véleményem szerint, ennél többen voltunk, 3500-4000 között lehetett a valós adat. Szomorú, hogy hiába játszik jól a csapat, hiába vertük meg a fagyit, az emberek még mindig nem jönnek ki tömegestől a stadionba.

Kezdéskor zászlóinkkal és kétrudasainkkal próbáltunk egy kis látványt nyújtani a csapatnak. A tábor kb. 400-500 emberből állhatott. A csapat az első perctől kezdődően támadóan lépett fel. Ennek már a 4. percben meg is lett az eredménye, hiszen Bükkszegi „Tipp-Mix Gyilkos” Zoli megszerezte a vezetést. A korai vezetés jó hatással volt a szurkolásunkra, jó hangerőben szóltak a dalok. A csapat tovább pörgött, egymás után alakították ki a fiúk a gólhelyzeteket, melyek még jobban feltüzelték a szurkolókat. Mezőnyfölényünk a 34. percben ért góllá, mikor a Rajczi felvágásáért megítélt tizenegyest Tóth Norbi „duplán” is értékesítette. A szünet előtt Bucsik „Pici” jóvoltából tanulmányozhattuk a földimogyorós zacskók repülési szokásait.

A második félidő ott kezdődött, ahol az első abbamaradt. A csapat továbbra is lendületben maradt, Rajczi Peti gyors egymásutánban kétszer is betalált. Megemlíteném, hogy a fiúban „görög” vonásokat véltem felfedezni a gólöröménél. Ettől a pillanattól kezdődően a stadionban igazi örömünnep kezdődött. Tombolt a lelátó, zúgtak a dalok. A két terasz is folyamatosan bekapcsolódott a dalokba, többször is 3000 torokból zúgott a Hajrá Lilák! Nagyon jó hangulat alakult ki. A hangulatot az MTK szépítő gólja sem tudta megzavarni, főleg úgy, hogy 1 perc múlva Gyorsvonatunk is beköszönt Véghnek. Ezek után az eredmény nem változott, bár helyzeteink voltak még. Azt hiszem, rég láttunk a Megyeri úton ilyen hajtós, támadószellemű, tudatos játékot játszó Újpestet pályára lépni. Ez a tendencia volt látható egész tavasszal, és most az eredmények is jönnek folyamatosan. Gratulálok a csapatnak, azt hiszem a meccset, és a hangulatot még sokáig nem fogjuk elfelejteni. Az első lépést megtettük a hőn áhított cél felé, szerdán jön a következő megmérettetés a Láki ellen. Remélem, erre a csapatra még többen lesznek most már kíváncsiak.

A végére pedig egy kis negatívumot hagytam. Nem értem azokat az embereket, akik már 10 perccel a vége előtt kerítésre másznak, hogy pacsizhassanak a játékosokkal. Megölik a szurkolást, valamint nem is lehet tőlük látni. Simán ráérnének lefújás után felmászni, de hát hiába minden szó. Érthetetlen...

(Lajos)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza