A 100. FTC – Újpest Derbi került megrendezésre a mai napon az Üllői úton. Az előjelek mindenki előtt ismertek: bajnoki mérkőzésen utoljára tíz éve, 1994-ben sikerült győztesen elhagynunk a IX. kerületet.

Azóta nem sok öröm jutott nekünk az ottani mérkőzésekből, leszámítva egy kupatovábbjutást eredményező győzelmet, és egy (gyakorlatilag) bajnoki címet jelentő ikszet. De egyszer minden sorozatnak meg kell szakadnia! Ebben bízva kezdtük el a készülődést a Derbire.

Az előző mérkőzéseken kihelyezett perselyekbe összegyűjtött pénzből ismét koreográfiát terveztünk. Mivel egyszerű kartonozás volt a terv, ezért nem tartottak sokáig az előkészületek, csupán pár napot vett igénybe a nagyzászló megfestése és a kartonok méretre vágása. A megvásárolt sárga anyagból maradt még egy adag, ezért úgy döntöttünk, hogy ezekből a vonulásra készítünk mellényeket (kb. 120 darab készült el), melyekre a „SZAR RTL” feliratot festjük. Eddig sem volt tetszetős nekünk, amit a média művelt a szurkolókkal, ezt csak tetézte a 11.30-as kezdés.

A hazai együttes 1000 belépőt adott az Újpestnek, ezek – pár tucat kivételével – gazdára találtak egy hét alatt. Vasárnap reggel 8-kor találkoztunk Újpest-Városkapunál, a szokásos külön metró fél 9 után indult el. A társaságból jó páran még az előző este nyomait viselték arcukon, volt, aki állva elaludt az utazás során. A többieken sem volt tapasztalható az ilyenkor szokásos meccs-láz, ennek ellenére azért a szokásos módon, hangosan telt az utazás. Volt egy 15-20 fős brigád (Korps), akik lekésték a metró indulását, ezért később jöttek. Ők a Nagyvárad térről gyalogoltak be a vendégszektorba. Mi – ahogy az utóbbi években – az aluljáróban estünk át az első motozáson. Itt az Ex-Pol emberei elvették a sárga kartonokat azzal az indokkal, hogy semmi sem vihető be a stadionba, ami sárga. Később ezeket sikerült visszaszerezni, mivel a koreográfia részét képezték. A beléptetés most viszonylag gyorsan és eseménytelenül telt, fél tízre (azaz két órával a kezdés előtt!) már mindenki a szektorban volt. Az aluljárótól a bejáratig sem történt semmi, ezúttal nem voltak kamerák sem. (Nem is hiányoztak.) Csupán egy 10 fős szdsz-es társaság üdvözölt minket az út túloldaláról, valami Új Generáció felirat mögül. 90 percen keresztül a többség napozott a májusi melegben, majd 11-kor elkezdtük osztani a kartonokat.

A kezdésre 7000 néző jött ki. Sajnálatos, hogy évek óta egyre kevesebb szurkolót mozgat meg a Derbi, legyen az Üllői vagy akár a Megyeri úton. Mondjuk ugyanez igaz a teljes NB1 nézőszámaira. Ennek talán legékesebb bizonyítéka, hogy a hozzánk legközelebb eső szektorban 5-6 főre fogyatkozott a magamutogatók létszáma. Az okokat hosszasan lehetne boncolgatni. A látvány először a zöldek oldaláról jelentkezett: kezdés előtt pár perccel felhúztak 6 eltérő színű csíkot és egy Michelin bábut. Később az összképet javította a több száz felemelt „kéz”. Részünkről a „válasz” egy rögtönzött dal (Gyengébb, mint a pöttyös labda…), és a koreográfia bemutatása volt. A szektorban lila kartonok között vízszintesen piros és sárga kartonok emelkedtek, középen Újpest címerével. Egyszerű volt, de az összképet tekintve látványos.

A szurkolás ezúttal nem a megszokott módon zajlott. Eddig az volt a jellemző, hogy a Derbik elején vagyunk hangosabbak, és egyre jobban halkulunk, ahogy csapatunk vergődik. Ezen a kora délutánon pont fordítva történt, mivel csapatunk meglepő harcias játékát látva egyre többen kapcsolódtak be a dalokba. Az első tíz perc után játékosaink átvették az irányítást, ha egyszemélyes csatársorunk nem ilyen töketlen, akkor előnnyel mehettünk volna a szünetre. (Akár többet is rúghattunk volna, meg voltak rá a ziccerek.)

A második játékrészben sem változott a játék képe, még jobban a hazaiak térfelére szorítottuk a játékot. Külön tetszett, hogy ezúttal egy elvesztett labdát követően már az ellenfél 16-osa előtt megpróbáltuk visszaszerezni a játékszert. A meddő mezőnyfölényt és a kihagyott helyzeteket egy büntető követte, melyet Tóth értékesített. Az eddig is remek hangulatot tovább fokozta a gól a vendégszektorban, míg az egyre lelketlenebb hazaiakat teljesen letörte. A gólt követően piros, sárga, lila és kék füstök gyulladtak a vendégszektorban. Ezt követően már nem volt megállás részünkről, elérhető közelségbe kerül a győzelem. A gól után sem álltunk vissza, gyakorlatilag csak az utolsó tíz percben akadt néhány lehetősége az FTC-nek. A Mészöly-Véber páros cserékkel próbálta meg a lelket tartani a csapatban, sikerrel. Bede hármas sípszava a felhőtlen öröm kezdetét jelentette a sorainkban. Míg mi ünnepeltünk és elénekeltük a Himnuszt, addig a hazaiak csendben elhagyták a szektoraikat.

Még közel 40 percet várakoztunk, majd a szokásos séta a Nagyvárad térre és metrózás Újpestre. Mondanom sem kell, mennyivel más így eltölteni a meccs után azt a több, mint egy órát, ami hazaérkezésünkig tartott. A Városkaputól többen a Szusza Ferenc Stadionba mentek és ott ünnepeltek az időközben megérkező csapattal.

Nem volt egy egetverő Derbi, nyújtott már jobb teljesítményt mindkét oldal. De ez a nap mégis emlékezetes marad sok ember számára, főleg azoknak, akik először látták élőben győzni kedvenceiket az Üllői úton. Köszönjük, fiúk!

(Guri)

<< Vissza