Sokan gondolták, hogy a szombathelyi győzelmünk némi bizakodásra adhat okot a folytatást illetően, de sajnos ismételten csalódnia kellett mindenkinek. Számomra csak az vált világossá, hogy a Haladás elleni győzelmünket is inkább csak a nálunk is szerényebb képességű ellenfélnek, mintsem a saját teljesítményünknek köszönhettük. Pedig a magyar bajnokságot ismerve, egy esetleges 3-4 meccses győzelmi szériával két pillanat alatt a dobogóra mászhattunk volna, ami némiképp még a rossz játékot is feledteti. Elfogadhatatlan teljesítményt nyújtott ma a csapat!

Itt volt például a héten újabb egy évre aláíró Tamási, aki esetlenségével és - mondjuk ki - ügyetlenkedésével többször is elhagyta a labdát saját térfélen. Polonkai "lassítottfelvétel" Attila is többnyire csak a labda elvesztéséig jutott, Simek nagyon nem tudott beadni, Bükszegi mintha csak papíron lett volna a pályán, Vanczák Vili meg csak kétszer nézte be az esernyőt. Az már tán fel sem tűnt sokaknak, hogy a szögleteket végig a 9-es fejére erőltettük, de mondjuk ez nem baj, mert idényenként kétszer be is szokott jönni. Egyedül csak Szélesi volt az, aki elfogadható teljesítményt nyújtott.
A szurkolás az első és a második félidőben is csupán 30-35 perces volt (ez talán érthető is), a hangerő pedig egy Újpest-Balaton meccsnek megfelelő volt, csak néha-néha dörrent meg a kanyar. Az biztos, hogy ez a meccs sem a fantasztikus hangulatáról marad emlékezetes. Amit még érdemes megemlíteni: a félidőben feltűnt egy kiírás az RTL KLUB-nak ("Idáig bűnözők, most szurkolók! Mikor mit kíván az érdek? Ez a Való média Világ"), illetve a Korps a B lelátó sarkában foglalt helyet. Voltak azért felemelő pillanatai is a napnak: a szünetben a bajnok ifi hokisok lettek köszöntve, nekik a csoport nevében szeretnék szívből gratulálni! Utána Kovács Zoli búcsúzott el a szurkolóktól. Sok sikert Kokó és visszavárunk! (Mindenki Kínába!:))
A délelőtti találkozóra mellesleg 2506 néző volt kíváncsi.
Folytatás a Győr ellen szerdán - reméljük magára talál a csapat, különben megint egy keserves tavasz elé nézünk.

(Balázs)

<< Vissza