2004. március 17., szerda
Harmadik próbálkozásra sikerült megkezdenünk a 2003/2004-es bajnokság tavaszi szezonját. Először a Győr elleni, otthoni nyitóforduló maradt el, majd ezt a mérkőzést tolták át szombatról, tegnapra. A tél folyamán jelentősen megfiatalodott a játékosállományunk, új szakmai stáb érkezett, tehát mindenki kíváncsian, de bizakodóan várta az első mérkőzést.A déli órákban gyülekeztünk a stadionban, ahova egyórás késéssel megérkezett a megrendelt busz is. Miután elfoglaltuk a helyünket, kezdetét vette az 5 óra hosszú, 8 megállóval tarkított utazásunk, ami a 220 km-es távot tekintve elég lassúnak mondható. A stadionhoz csak a kezdés előtt értünk, így azon sem volt időnk dühöngeni, hogy 1500 forintért engedik be a vendégszurkolókat. Az viszont pozitívum, hogy itt sem kérik a szurkolói kártyát a belépésnél. Most már egyre jobban úgy tűnik, megbukott az MLL szurkolói kártyás rendszere, mivel eddig – a Rába stadiont leszámítva – mindenhol „rugalmasan” kezelték a meg(nem)létét.
A vendégszektorban a buszos társaságon kívül még közel 150-en érkeztek autókkal, így lehettünk 200-an. A kerítésre a szokásos vásznakon kívül kikerült egy ideiglenes és két átmeneti drapéria is. Az ideiglenesen Fehér Miklóstól köszöntünk el („Fehér Miki: Közeli helyeken…”), míg a két átmenetin egy-egy mezszám jelent meg áthúzva, utalva ezzel arra, hogy a számok tulajdonosai nemkívánatosak számunkra Újpesten.
A szurkolás az első félidőben lagymatag volt, egy kicsit dobott rajta Simek „Gyorsvonat” Peti gólja. Voltak azért hosszabb dalok is, melyek percekig szóltak, és nem hiányozhattak a zászlók sem. Csapatunk ebben a játékrészben egyértelműen a hazaiak fölé kerekedett, csak a szerencséjüknek (és támadóinknak) köszönhetik, hogy egygólos vezetéssel vonultunk az öltözőbe.
A szünet után érdekes módon fordított helyzet állt elő a lelátón és a pályán egyaránt. A Szombathely átvette a kezdeményezést, csapatunk többször a saját térfelére szorult. Ennek ellenére a szurkolás jobb volt ekkor, mint az első félidő jelentős részében. A bekkelés nem tartott sokáig, előbb egy kapufa, majd a debütáló Sándor Gyuri gólja nyugtatott meg minket, hogy miénk lesz a 3 pont. A lefújást követően a játékosoktól jött az ilyenkor szokásos köszöngetés, majd elhagytuk a stadiont.
Hazafelé egy töketlen rendőr próbált kivezetni minket a városból. Valószínűleg hamarabb kiértünk volna, ha nem őt kell követni. Csorna felé még megálltunk egy pizzériában, ahol negyven ember „legnagyobb” örömére öten beültek enni. Így nem csoda, hogy éjjel 1-et mutatott az óra, mire visszaértünk a Megyeri útra.
(Guri)
| << Vissza |  |  |
