Reggel tizenegytől már mindenki dolgozott. Csíkok, kihangosítás, dobok, zászlók, kiszászlók ezrei, és hatalmas szívek. Akik hittek benne, hogy valóra válhat az álom, és minden olyan lesz, mint a legcsodálatosabb tündérmesékben. És nem a pénz fog győzni, hanem a tudás. És a szeretet, és nem az üzlet

Több mint ötórás munka, és akkor még el sem kezdődött a csata. A csata, ahová az egyik fél az aranyéremért érkezett, míg az ellenfél egy harmadik által feldobott prémiumért. Nem a bronzért. Az mese.

A sportnapilap más-más címlappal jelenik meg Budapesten és vidéken. A nyomás egyre nagyobb. És ezt a bíró bírja legkevésbé. Vagy talán ő sem azért a kis összegért vezetett, amiért máskor. Igaz, itthon sem volt sokáig, így megőrizte állítólagos pártatlanságát. És kiállította a gólkirály-jelöltet, majd a második vendéggól után /bár mi sem voltunk otthon/, az egyik húzóembert. És ezzel eldöntötte a meccset.
Ő döntötte el.

Még egyszer: - A bíró döntötte el!!!

Még egyszer: - A bíró döntötte el!!!

Még egyszer: - A bíró döntötte el!!!

Mert ugyanúgy benne volt, mint mindenki rajtunk kívül. A Füzi-ügy, ami annyi volt, hogy egy MAGYAR bokszolt a hazájáért, Erős kritizálása, és a fizetett bede, aki hat éven belül másodszor záratja be fél évre a stadiont.

Valamint szinte minden csapat. Akik pénzt fogadtak el, miközben az állítólagos lila-ligáról beszélt mindenki, ami így utólag minden, csak nem liga, és nem lila.

A pénz legyőzte a szívet. Az akarat legyőzte a szeretetet. Ám végtelen ideig semmi sem maradhat titokban. A gerincünk csak nekünk maradt egyenes. A játszmát elvesztettük. Az igazság azonban a legtöbbször akkor derül ki, amikor már nem is számítunk rá. A bajnokság most árucikk volt, amit az nyert meg, aki a legtöbbet ajánlotta. Mi nem licitáltunk. Hanem küzdöttünk. És az mindig nehezebb. Sokkal nehezebb.

Hajrá lilák mindörökké!!!

Tisztelettel: FAT

(Képek a mérkőzésről a képtárban!)

(Video a szurkolásról itt!)

<< Vissza