Ezúttal Pápára szólította a kötelesség csoportunkat, mivel azonban a sínbohócok menetrendjében nem szerepelt a retúrjárat fogalma, így buszos utazást szerveztünk.

A kora délutáni órákban indultunk, s már az első megállóhelyen gondjaink akadtak. Történt ugyanis, hogy a szépségversenyen jelentős hendikeppel induló benzinkutas "drabálmacák" úgy gondolkoztak, hogy hiányos matektudásukat talán a velük egy szinten álló fakabátokkal tárgyalják meg. Persze ebbe bele kívántak vonni minket is, kisebb huzavona után azonban folytathattuk utunkat. Hogy, hogy nem: valahogy ezeken a buszutakon mindig táncdalfesztiválokkal vagyunk szórakoztatva, így gyorsan, és jó hangulatban teltek az órák.

A Perutz-stadionhoz érkezvén borzalmas idő fogadott minket, megnyíltak az égi csatornák, dörgés-villámlás, zápor. A beléptetéskor ki is használtuk ezeket a körülményeket, jegyet csak a legelvetemültebbek vásároltak, mindenki szépen bemasírozott a kezében lévő akármit – Újpest bérlet, diákigazolvány, BKV jegy, barátnő fotója stb. – felmutatva. A szektorba felérve tapasztaltuk, hogy 3-4  "kisebb hadseregnyi" lila érkezett, kb. ezren figyeltük a vendégtáborból Bede pályabejárásának döntését, mely szerint 20 perc várakozással ugyan, de elindulhatott útjára a labda. Ez a húsz perc sem telt unalmasan, egyrészt pacallá áztunk, másrészt a világ leglokálpatriótább, köztudottan születése óta kék-sárga vérű kapusának intézett dalocskák, valamint egy ittas személy, és előénekesünk kerítésen produkált balettmutatványai töltötték ki a várakozást. Amikor csapatunk bevonult a vízifoci-pályára a vendégoldalon begyulladt tucatnyi görögtűz, valamint 18 darab kisebb vulkán az újpesti hangorkán, valamint az "eső- és szélorkán" közepette. Sajnos a gárda nem igazán tudott a vízifociban jelentőset alkotni ebben a szakadó esőben, sőt "Predator 2" megiramodása, és kósza lövése a félidő végén beakadt a tétova Vlaszák hálójába. Tulajdonképpen erre a fél percre maradt abba a szurkolás, ami ettől eltekintve folyamatos, és jó hangerejű volt. A második félidő elején csapatunk védekezési hibáját (a kapu előtt megállt a labda egy tócsában) a japán "Kamikaze" berepülése pecsételte meg, így már kettővel égtünk. A lila próbálkozások sajnos elakadtak a mocsárban, ezek a körülmények a technikátlan banánevők, favágók malmára hajtották a vizet. A "gerinctelent" talán kétszer, ha teszteltük; majd a vége előtt Tóth Norbi azért csak beakasztott neki egyet (9/25 jubileum Lajos!), majd "Predator 1"-et kiállította a spori, ezzel visszaadva a reményt, ami azonban most csak remény maradt. Ennél sokkal többre lesz szükség, hogy az álmok valóra váljanak...

Lefújás után az özönvízből kikászálódva felkapaszkodtunk az Ikarus gyártmányú Noé bárkájára, igaz mi nem hoztunk haza "pápai" fekete, és sárga jószágokat. Hajnalban érkeztünk Budapestre, kicsit csalódottan; remélve, hogy a gárda kiküszöböli ezeket a pocsék idegenbeli teljesítményeket.

HAJRÁ, LILÁK!

(Hamzsa)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza