Az egygólos hazai vereséget követően idegenben kellett volna kiharcolnunk a továbbjutást. Kapura lövés és helyzet nélkül azonban halálra volt ítélve az elődöntőbe kerülésről szövögetett álmunk.

Szurkolócsoportunk busszal indult útnak a Megyeri útról, hasonlóan tett a Viola Fidelity is egy későbbi időpontban. Debrecenbe érve megkaptuk a szokásos kíséretet, igaz, most körbebuszoztuk a fél várost, mire a stadionhoz értünk. Ennek – meg a késői indulásnak – köszönhetően éppen hogy beestünk a kezdésre, a másik busz sajnos késett 15 percet. A bejáratnál elvették dobverőinket, ragasztóinkat, egyéb eszközeinket, így ezeket az első percekben pótolni kellett.

Már ment a mérkőzés, mire mindenki megérkezett, a 20. perctől létszámunk megközelítette a 300 főt. Máshol ez felér egy kilométernyi, fél hadsereggel, szerintem – munkanap ide vagy oda – kevesen voltunk, még az 5000-ből is. Mire belelendültünk volna, megszerezte büntetőből a hazai csapat a vezetést: Sidibe tolta meg a labdát Vlaszák mellett, aki csak a lábát érte el. A vendégszektorból úgy tűnt, Géza könnyedén odaérhet a labdára, csak valamiért lelassult…

Nem sokkal a gól után megduplázta előnyét a DVSC: kapu előtti kavarodást után egy „bivalyerős” lövést követően a jobb alsó sarokba vánszorgott a labda. Ezzel végleg elúszott az esély a továbbjutásra, ami kihatott szurkolásunkra is.

Ennek ellenére énekelgettünk 30-40-en, a csapat hátha megpróbálja a lehetetlent, de ahogy teltek a második félidőben a percek, úgy vált egyre világosabbá: csapatunkban komoly problémák vannak jelenleg. Mérkőzések óta képtelenek vagyunk JÁTSZANI a futballt, meghatározó(nak vélt) játékosok teljesítenek tudásuk alatt.

Csak a bajnokság maradt, ott nem szabad hibázni! Még nem késő összekapni a csapatot! A támogatást részünkről megkapják, a többi az edző dolga!

(Guri)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza