Egy viszonylag rövid vidéki túra következett, hátunk mögött tudva 1 győztes rangadót. Fél egy körül indultunk a Déli pályaudvartól mintegy 200-300-an.

Az út a szokásoknak megfelelően jó hangulatban telt. Egy bő óra alatt meg is érkeztünk a meccs helyszínére és – mivel még rengeteg időnk volt a meccs kezdésig – a helyi vendéglátó ipari helységben töltöttük el az időt.

 A meccs kezdetére teljesen megtelt a vendégszektor, ez kb. 1000-1200 vendégszurkolót jelentett. Egész szektoros sálazással indítottunk, mellé pedig hangos szurkolás párosult, ahogy ez lenni szokott. Sajnos a csapatunk játéka már nem volt ilyen meggyőző, az első félidőben Tisza szabadrúgása volt említésre méltó. Tatabányaik is eljutottak egyszer a kapunkig, naná, hogy gól lett belőle.

A második félidőt hátrányba kezdtük, helyzetek itt-ott, a szurkolásunkról is ez mondható el. Tóth Norbi bomba gólja után kicsit megpezsdült a vendégszektor, de fordítanunk sajnos már nem sikerült. Említést érdemel még a bányászok egyik afro amerikai (értsd: nigger) játékosa, aki végig sportszerűtlenül játszott, ha éppen nem a pályán fetrengett.

Ami ennél is szomorúbb, hogy újból pontokat veszítettünk és a játék képe alapján sajnos reális eredmény a döntetlen. Hazafelé egy órás várakozás volt a pályaudvaron.

(Terensz)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza