A Magyar Kupa negyeddöntőjében a Debrecen csapata jutott ellenfélül csapatunknak. Sokan előrehozott döntőnek kiáltották ki a párharcot: tény, a jelenlegi két legerősebb hazai csapat játszott egymással.

A mérkőzés rangjának megfelelően és nemzeti ünnep lévén a lelátói élet is felpezsdült erre a napra. A meccs előtti napokban felhívást intéztünk szurkolóink felé, miszerint hozzanak magukkal nemzeti zászlót a szokásos újpesti lobogók mellett. Néhány aktivista pedig műhelyben töltötte a keddi éjszakát, és elkészített egy 15 méteres kokárdát, valamint egy kiírást, melynek aktualitása volt: „12. UNIO ERDÉLLYEL”

Hosszú sorokban érkeztek a szurkolók, öröm volt látni, ahogy a Mildenberger utcában az autókból, apjuk mellől kiugorva kissrácok lengetik UTE és Piros-Fehér-Zöld zászlóikat. Kezdésre a hivatalos adatok szerint 4386 néző jött ki, melynek közel egyharmada a D lelátó népességét gyarapította. Meccsről-meccsre többen vagyunk a kanyarban.

Kezdéskor a fent említett elemek játszották a főszerepet: középen a kokárda, körülötte a zászlók, sálak. Amit viszont csak a helyszínen jelen lévők élhettek át: az első negyed órában pokoli hangulat a stadionban. Éger kihagyott büntetőjénél úgy „robbant” a lelátó, mintha kupát nyertünk volna.

A nagy lendület természetesen nem tartott tovább a félidő derekáig, lehetetlen volt ezt a tempót bírni, amit kihangosított előénekesünk diktált. Panasz azonban továbbra sem lehetett, a hangulat tökéletes volt. Gól nem esett az első játékrészben, mégis bizakodva nézhettünk a folytatás elé, ugyanis a játékrész végén Dombi „Sas” Tibort a játékvezető kiállította.

Szünet után 30 görögtűz várta a csapatokat a kapu mögött, majd feltartottuk fent említett üzenetünket. A pályán is folytatódott a harc, bár helyzetig egyik csapat sem jutott igazán. Nálunk Lucas Cariati két veszélyes fejese említhető (egyik a kapufán csattant), míg a vendégeknél a 11-esből szerzett gól, mely a győzelmet jelentette számukra. A szurkolás ebben a részben is megfelelő volt, az új elemekről nem is beszélve!

Debrecenből meglepően sokan, mintegy 150-en érkeztek, és néha hangosabbak is voltak, mint szombaton a REAC fanatikusai.

Soha rosszabb mérkőzést, egyedül a győzelem hiányzott. Mégis azt mondom: amíg másfél évente egyszer kapunk ki hazai pályán (utoljára 2004-ben volt erre példa), addig nincs mire panaszkodni. A párharc pedig nem lefutott, tehát 3 hét múlva „Debrecen lángokban”!

(Guri)

(A látványokról készült video megtekinthető itt!)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza