A 2005. év utolsó hazai bajnoki mérkőzésén a Győr csapatát fogadtuk a Megyeri úton. A tét jelentős volt: győzelmünk esetén a tabella élére ugorhattunk.

A mérkőzés előtt több rendhagyó esemény is történt. Köszöntötték Szusza Ferencet, aki a héten ünnepelte 82. születésnapját, de sajnos nem lehetett jelen a róla elnevezett stadionban. Eljött a Mikulás is, kinek volt zsákjában minden jó, Heineken és sörnyító. És persze csokoládé is, melyet a lelátón helyet foglaló gyermekek, illetve a csapat kapott. És megjelent a „D” lelátón Csehi István és Lányi Zsolt is, akik csoportunknak próbálták elmondani, hogyan kell viselkedni a lelátón. Úgy gondolom, ahogy eddig, úgy ezután sem tartjuk szükségesnek jelenlétüket a szektorunkban.

A csapatok kivonulásakor ismét a Himnusz következett, majd a szurkolótábor részéről 5 perc csend, tiltakozva ezáltal az MTK meccs után történtek ellen, melyben ezúttal is bebizonyosodott: a szurkolókra nincs szükség. Szerintünk másokra nincs.

A csendet dörrenés váltotta fel, melybe bekapcsolódott a stadionban jelen lévő 3500 néző – leszámítva a 28 győrit.

Az első játékrészben a Győr csapata állta a rohamokat, egészen a 6 perces hosszabbítás végéig, mikor Rajczi talált be a vendégek cserekapusának hálójába. Ami ismét feltűnő volt: a győri ex-fradisták játékintelligenciája nem sokat változott a legutóbbi találkozásunk óta.

A második félidőben egyenlített az ETO, de Feczesin, majd Rajczi – kis szerencsével – szerzett gólja eldöntötte a 3 pont sorsát. Caponk folyamatosan hajtotta a tábort, minek eredményeként kiemelkedő volt a hangulat, különösen 1-1-nél.

A csapatnak köszönjük a győzelmet, az ezzel járó első helyet, valamint azt, amire rég volt példa: 2005-ben egyetlen csapat sem tudta legyőzni az Újpest FC-t a Szusza Ferenc Stadionban! Talán ez is megérne egy hírt a CNN News-ban…

MINDENKI FEHÁRVÁRRA!

(Guri)

(Képek hamarosan!)

<< Vissza