2010. augusztus 2., hétfő
Elkezdődött. Sokat bosszankodtunk májusban, közösen néztük a VB meccseket júniusban, a nemzetközi megmérettetés helyett idén pihentünk és Ligakupa meccsekkel hangolódtunk júliusban, de mindenki augusztus elsejét várta, mikor az első igazi tétmeccsel kezdetét veszi a 2010/2011-es bajnokság.
Keretünk alaposan átalakult a nyár folyamán. Tavaly a sorozatos vereségek után nagytakarítást követeltünk a csapatnál, ami nagyjából bekövetkezett. Hogy ez mennyire volt köszönhető egy új szemléletnek, vagy a gazdasági helyzetnek, nehéz megítélni. Gyanítom, utóbbi játszotta a főszerepet, mindenesetre csibészek sora távozott a klubtól. Igazoltunk rutinosnak mondható játékosokat, Tisza is visszatért, de elsősorban fiatalokkal egészült ki a keret.
A csapatot csak Komáromban, illetve a Kaposvár és Siófok elleni Ligakupa mérkőzésen volt alkalmunk megnézni, mivel a felkészülési mérkőzések a Telki edzőközpontban zártkapusak voltak. Azt azonban könnyen megállapíthattuk, hogy teljesen más csapat ez a tavalyihoz képest, ami nem feltétlenül jelent rosszabb szereplést.
A sorsolás (nevezzük inkább időpont egyeztetésnek, a csapatoknak annyi igényük van, hogy vicc az egész…) következtében a nemzetközi kupaselejtezőt játszó Győrt kaptuk kezdésnek. Az ETO is átalakult, sokak szerint erősödött, bár ott a csibészek helyett a magyarok tűntek el a keretből. Sosem voltak szimpatikusak a sok külföldivel felálló csapatok, mert javarészük semmivel sem mutat többet, mint egy magyar fiatal. Egy magyar klubnak sincs jelenleg lehetősége nemzetközileg jegyzett külföldi labdarúgót igazolni, középszerűt meg teljesen felesleges. Persze a felvetés költői, a „húspiac” továbbra is virágzik a magyar futballban.
A várt kánikula elmaradt, ezért vállalható volt a nézőszám. A D lelátón kevesebbre számítottam az elmúlt évek első meccses nézőszámai alapján, de szerencsére nem lett igazam. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy senki sem próbálkozott a táborban vuvuzelával, és néhány abberált is eltűnt a lelátóról. A szurkolás kifejezetten jó volt, a bajnokság első „Hajrá Lilák!”-ja mindent felülmúlt. Le a kalappal mindenki előtt, ezúttal a tapsok, dalok úgy szóltak, ahogy kell.
A csapatot sem érheti semmi kritika, az akarással nem volt gond, csupán a gól nem sikerült. Az látható, hogy lesznek nehéz mérkőzések és vereségek, a lényeg mégis az ebben a bajnokságban, hogy lerakjuk az alapokat (remélhetőleg utoljára) egy sikeres időszakhoz, és jól érezzék magukat az emberek a lelátón. Tegnap ez sikerült.
(Guri)
<< Vissza |