2010. május 26., szerda
Újabb eltékozolt szezonon vagyunk túl. Mészöly Géza vezetésével a csapat szinte megtáltosodott, és több (egyébként jellemzően 1 gólos) győzelmet aratott. Az előző két fordulóban a csapat nagyon korrekten nem szólt bele a bajnoki cím dolgába, és annak rendje és módja szerint megverte a kondásokat és döntetlenezett a tévésekkel. Döntsék el maguk - ha már mi elkúrtuk (sorozatban vagy nyolcadszorra...). A 2009/10-es szezon utolsó fordulójában egy papíron könnyebb ellenfél, a Vasas látogatott Megyerre.
Érdekes, hogy milyen kevés elég a mai ínséges időkben az újpesti szurkolóknak. Sütött a nap, és még volt némi sansz a harmadik helyre, ami nemzetközi szerepléssel jár, így jó hatezren látogattak ki a Szusza Ferenc stadionba - közte több mint félszáz mindenre elszánt angyalföldivel. Bár önmagában nem sok, de nem lebecsülendő manapság, hiszen pl. a fehérváriak jóval kevesebben voltak kint ellenünk - azon a meccsen, amin akár bajnokok lehettek volna...
A nézőknek igen nagy aránya választotta a D-lelátót, így egészen szépen megtelt az ultrák törzshelye. A mennyiség ezúttal nem ment a minőség rovására, 90 percen át hangos, változatos, szervezett és színvonalas szurkolással támogattuk csapatunkat. A meccs jól indult, hiszen már a 10. percben megszereztük a vezetést, így joggal reménykedtünk egy szezonzáró Újpest-parádéban, azonban a játékosok már inkább a nyaraláson gondolkoztak, így a hátralévő időben nem túl nagy iram, újpesti fölény és kimaradt helyzetek jellemezték a meccset. Több gól már nem esett, és meglepő módon ezúttal sem kiállítás, sem büntető (megadott illetve elmaradt változatban sem) zavarta meg a meccs élvezetét, semmi sem zökkentett ki minket, így gyakorlatilag végig ugyanúgy szólt a tábor.
A meccs végén aztán meglepő, majd később mulatságos, vagy inkább nevetséges jeleneteknek voltunk tanúi. Először is a lefújás pillanatában a 6000 nézőből vagy 500 úgy gondolta, hogy berohan a pályára. Hogy miért gondolták így, azt talán csak ők tudnák megmondani, mert ezen a negyedk helyen, meg a sokadik edzőbuktatáson ünnepelni nem volt mit. Az ereklyeszerzésnek álcázott szabadrablásra meg ezúttal nem nyílt mód, mert játékosaink - az egy szem Foxi kivételével - a szezon leggyorsabb sprintjét levágva bemenekültek az öltözőbe. (Irigylem az újdonsült boldog Foxi-mez tulajdonost, ezúttal erről a kincsről sajnos lemaradtam.)
Ezt követően a hangsbemondó közölte, hogy a játékosok hamarosan megjelennek a VIP szektorban, és integetnek a pórnépnek. Sőt, csoportunkat külön kérlelték, hogy vegyünk részt az ünneplésen. Persze ebből a jobb diktatúrákból ellesett jelenetből nem kértünk, az össznépi integetésen nem vettünk részt. Sőt, a részvétel - a szemtanúk szerint - kifejezetten alacsony volt a szezonzáró eseményen. (Itt jegyezném meg, hogy gyakorlatilag tökéletesen ugyanaz történt a szurkolók részéről a meccs után, mint a 2009-es zárófordulóban: pár százan berohantak a pályára, a biztonságiak felsorakoztak a vendégek felőli oldalon, majd nem történt semmi. Akkor 1 meccs zártkapu és 4,5 millió Ft büntetés volt az ára ennek a letaglózó eseménysornak. Most sem történt semmi több vagy kevesebb, de persze fel sem merült a büntetés.)
Így zárult számunkra a 2009/10-es szezon. Az év szurkolói szempontból hozott néhány kiemelkedő meccset (Steaua oda-vissza, vagy FTC oda-vissza), de leginkább átlagosként lehetne jellemezni. Mondjuk így is magasan a többi tábor fölé nőttünk. Azokról a mostanában agyonajnározott vidéki táborokról nincs mit mondani, akik hazai pályán, munkanapon, bajnoki címre ácsingózva kevesebb embert tudnak aktivizálni ellenünk, mint mi a vendégszektorban, Újpesten meg ingyenbusszal, ingyen jeggyel (még talán napidíjat is kapva...) 4-500 főt tudnak felmutatni. Aztán ha fizetni kell az utazásért, akkor ugyanők meg 150-200-an jönnek a Fővárosba - két ilyen gárda is volt idén. A rajtunk kívüli egyetlen komolyabb mérettel büszkélkedő tábor pedig belső viszályokkal volt idén (is?) elfoglalva, így inkább ők voltak a pokolban, mintsem, hogy másoknak hozták volna el.
Most következik a nyári szünet, a szokásos tematikával: két naponta váltja majd egymást a tömeghisztéria, hogy csődbe megyünk, és eladjuk a B-csapatunk tartalékkapusát és a hurráoptimizmus, hogy milliárdos befektető jön, és leigazoltuk Sánta II.-t a Kender-Juta tarcsiból.
Aztán július végétől lehet újra reménykedni, no meg várni szeptember 14-ét, amikor csoportunk nagykorú lesz.
És a történet folytatódik...
(gab)
<< Vissza | ![]() | ![]() |