2010. május 10., hétfő
Szerdai meccsünk után most vasárnap léptünk pályára. Ezúttal a Hidegkuti-stadion felé vettük az irányt. Voltak, akik kocsival, voltak, akik villamossal közelítették meg a mérkőzés helyszínét. A kezdés előtt 2 órával már több tucat "lilavérű" gyülekezett a stadionnal szemközti kocsmában, ahol ki sörrel, ki egyéb hideg innivalóval enyhített szomjúságán. Bár a hangulattal nem volt semmi probléma, kicsit elgondolkodott a társaság, hogy tegyünk-e egy baráti látogatást a két megállóra levő vendéglátóipari egységre. Végül maradt mindenki és a kezdő sípszó előtt úgy 30-40 perccel a bejárat felé vettük az irányt.
Az időjárásról annyit, hogy mindenki esőre készült, végül ragyogó napsütésben kezdődött a találkozó. A vendégszektorban összegyűlt mintegy 1500 szurkoló rendkívül jó hangulatban és hangerőben a maximumot nyújtva skandálta az énekeket. Különösebb koreoval nem készültünk, lengetősek és kétrudasok viszont szép számmal borították be a vendégszektort, így szinte hazai pályán érezhették magukat a játékosok, főleg amiatt, hogy a kezdés előtt elénekeltük a Himnuszt, mint ahogy azt megszoktuk már a Szuszában.
A csapatban sérülés miatt nem található Rajczi és Kabát sem, de Foxi is kihagyja a találkozót betegség miatt valamint Takács eltiltás miatt.
Annyit még megemlítenék, hogy nem felejtettük el a hozzánk közel álló szülinaposokat: mégpedig az 52. születésnapját ünneplő Várhidi Pétert és Göröcs "Titi" Jánost, aki 339 bajnokin 109 gólt szerzett lila-fehér színekben. Nekik ezúton is erőt, egészséget kívánunk!
A meccset ugyan mi kezdtük jobban, de a kék-fehérek a 25. percben rúgott gólja, majd az 5 perccel később szerzett találata hamar felborzolta a kedélyeket. Kissé halkabban is szóltak a dalok, mint a gólok előtt, de nem adtuk fel, mint ahogyan mi sohasem adjuk fel. A félidő után ennek meg is lett az eredménye, a csapat agresszíven kezdte a második játékrészt, majd az 54. percben egy vitatott szituáció után a tizenegyes pontra mutatott a játékvezető és még egy hazai játékost is az öltözőbe zavart. A "tizit" Vasziljevics vállalta el és kíméletlenül bevarrta a bal alsóba. Ezután mindenki arra számított, hogy meglesz a meccs, de hamar kaptunk még egy pofont. Az mtk támadója a 63. percben belőtte harmadik, majd 5 percen belül a negyedik gólját is, ami után az állás 4-1-re változott. Ezután már kevesen hittek a győzelemben, de szerintem még az egyenlítésben sem bíztak oly' sokan. De hát szép dolog a foci (a mondás szerint is), ami ma be is bizonyosodott. Ugyan a kupát és a bajnokit is elbuktuk, ma valamit visszaadtak a játékosok nekünk. 4-1 után a 69. percben Korcsmár szépített, majd Vasziljevics egy remek fejesből megszerezte a harmadik gólunkat. 4-3! A 74. percben ismét a tizenegyes pontra mutatott a "spori", Vasziljevics pedig ismét koncentráltan rúgta be. Ez volt csapatunk negyedik, Vasziljevics harmadik gólja. Ez az öt percen belüli három gól úgy felpörgette a szurkolókat, mintha bajnoki döntőt játszanánk. Ezzel nincs is semmi gond, egy ilyen nyomás után, mint amilyet bemutattak játékosaink természetes, hogy önfeledten örülünk.
Mint ahogy az egyik internetes portál is írja: "A slusszpoén is a zseniálisan küzdő újpestieké volt, a 87. percben Vaskó felhőfejesével 5–4-re megnyerték az utóbbi évek egyik legjobb magyar bajnokiját."
A szerdai remek meccsünk után nem gondoltuk volna, hogy idén még látunk legalább annyira pörgős meccset, mint a Kaposvár elleni, de lám nem kellett rá sokat várni.
A meccs lefújása után még elhangzott egy régi sláger, szivattyú címmel, ami ellenfelünknek szólt, majd kezdetét vette az ünneplés. Játékosok, szurkolók ismét együtt ünnepelnek. Jó volt végre újra látni az arcokon, hogy a játékosok is rendkívüli módon örülnek ennek a győzelemnek.
Ezt a mérkőzést sokáig nem fogjuk elfelejteni annyi biztos. Szép volt fiúk!!!
(Levi)
<< Vissza | ![]() | ![]() |