Egy győztes Derbi után, hétköznap mit várjon az ember egy középszerű mérkőzéstől? Sima győzelmet, könnyed, élvezetes játékot. Nos, megkaptuk. Kár, hogy a szezon legélvezetesebb mérkőzés alig több, mint ezer ember láthatta.

- Szia, akkor szerdán találkozunk!

- Szerdán? Mi van szerdán? – zajlott a párbeszéd a Derbi után.

Bizony sok emberben nem tudatosult ez a szerdai mérkőzés, ami meg is látszott a nézőszámon: kezdésre jóindulattal átléptük az 1000 főt. A sípszóval egy időben az eső is megjelent, igaz, ekkor még csak szemerkélt, aminek legfeljebb előénekesünk és dobosunk nem örült. Mi ekkor még élveztük a tető nyújtotta védelmet.

Csapatunk az idő múlásával egyre magabiztosabban játszott, Rajczi góljával a vezetést is hamar megszereztük. A sötét felhők közben gyülekeztek, az eső meg csak erősödött.

És akkor jött a szél. Ami eddig függőlegesen esett, az innentől átment vízszintbe. Az emberek felfelé mentek a sorokban, majdnem kiürült körbe az összes lelátó, de ez sem segített. A tetőről ismét kiderült, hogy a mérnöki tevékenység csúcsát jelenti: a nap elől nem árnyékol, a szél átfúj alatta, az eső meg bever a legfelső sorig. A lényeg, hogy ott van. Legalább a hangot visszaveri.

Mivel a szarrá ázás garantál volt mindenkinek, néhányak az alsó sorokban szabadultak meg ruhájuktól, majd hergelték a fenti „ruhásokat” egy felelgetős dal erejéig. A kihangosítás közben megadta magát, a víz ismét győzött az elektromosság felett.

A félidőben a szebbik nem képviselői mutattak be táncot a kezdőkörben, melynek hatására az eső is elállt. A 10 perces késéssel kezdődő második játékrészre csapatunk átöltözött, míg meg „már úgyis mindegy” alapon felpörgettük a szurkolást. Helyzet helyzetet követett, majd a 60. percben ismét Rajczi talált a kaposvári hálóba. Nem volt megállás, ez a mérkőzés tényleg közönségszórakoztató volt. Gyakorlatilag a második félidőben végig egykapuztunk, majd’ minden támadásunk gólszerzési lehetőséggel ért véget. A végén még büntetőből szépített a vendégcsapat, majd a játékvezető lefújta a két kiállítással tarkított mérkőzést.

Utoljára talán Pápán áztunk el ennyire, még 5-6 évvel ezelőtt. Mégis emlékezetes marad ez a mérkőzés, sokszor kevés emberrel sokkal maradandóbbat lehet alkotni a lelátón, mint két-háromszor annyival.

(Guri)

<< Vissza