Eljött a derbi napja, 4 év után ismét az Üllői úti stadionban lépett pályára szeretett klubunk csapata. Nagy érdeklődéssel bírt az összecsapás, amit az is mutat, hogy 2 nap alatt szinte mind az 1200 jegyet elkapkodták, sokak meglepetésére, akik három nappal a meccs előtt már nem jutottak belépőhöz, így maradtak az egyéb módszerek a bejutásra. Ki így, ki úgy, de végül is mindenki bejutott a lelátóra, aki elment a stadionhoz. Ez azért megér pár szót, a „szar magyar foci” mennyi embert megmozgat még így is, főleg ez a két meccs a szezonban. Ilyenkor olyan arcok is megjelennek, akiket máskor nem láthatunk. (A meccs fontosságát jelzi még, hogy egyik társunk egy sérülés miatt alig tudott járni, de mégsem hagyta ki.)

Megint városkapunál volt a találkozó, a szurkolók többsége ott gyülekezett, ahol újdonságként tapasztaltuk, hogy előzetes jegyvizsgálatot tartanak, haladva a korral, UV-lámpát is bevetve, ami ugyan semmit sem ért a napsütésben, de fejlődnek. Ezúttal bár kevesebben voltunk a korábbi évekhez képest, mégis eggyel több metrót kaptunk a sok katona miatt.

A stadionhoz vezető feljárón pár üveggel és füsttel fogadtak a zöldek, de a bejutás végül is eseménytelenül telt. Kezdésre mintegy 8.000 néző volt a stadionban, ami ugyan elmarad a teltháztól, de így is remek hangulat fogadta a csapatokat.

Hazai oldalon egy nem túl kreatív, de látványos koreográfiával készültek. Mi zászlókkal és kétrudasokkal színeztük a vendégszektort. Hangosan és egységesen szurkoltunk a meccs elején, de ezúttal talán végig elmondható ez. Faltól falig tapsoltak, énekeltek az emberek, lengtek a zászlók folyamatosan.

A meccs kezdete után nem sokkal érkezett egy különítmény, akik úgy gondolták, másik útvonalon közelítik meg a népligetet egy kis sportolás céljából. Magukkal hoztak egy új, nem túl eredeti, de annál hatásosabb dalt. Ez igazán jól szólt, többször előkerült a meccs folyamán, ami úgy tűnt eléggé idegesítette a vendégszektor mellett kitartóan mutogató fradistákat. Talán az elmúlt évek derbijei közül most szurkoltunk legjobban, ami annak is köszönhető, hogy rendkívül jó iramú volt és sok helyzetet hozott az első félidő. A vezetést is megszereztük egyik nagy helyzetünkből, ami tovább dobott a parádés hangulaton. Ezután az ellennek is volt pár helyzete, még kapufáig is eljutottak, de mivel kimaradtak, így csak tovább spanolták az amúgy is ezerrel pörgő vendégszektort.

Ennél sokkal eseménytelenebb második félidőt láttunk, ahol csak a küzdelem maradt az elsőből, de a győzelem a miénk lett ismételten! Ezzel sorozatban a 4. Fradi-Újpest rangadónkat nyertük meg, ami sok mindenért kárpótol, de azért nem feledtet el mindent…

Az ünneplés után dalolással ütöttük el az időt, amit a kintről beszálló könnygáz csillapított le. Mire kimentünk és a metróba értünk, már mindenki köhögött, könnyezett, de a mámoros jókedvünket ez sem tudta elrontani.  

(Torgi)

<< Vissza