Egy hét alatt megjártuk az ország keleti és nyugati szegletét: a szerdai zalai túra után szombaton az ukrán gazdaság jelentős felvevő-piacának számító Nyíregyháza volt az úti célunk. Az ismert okok miatt szurkolással nem készültünk ezúttal sem, de a jelenlét továbbra is elmaradhatatlan. Az immár leszékezett vendégszektorban mintegy 120 Újpest-érzelmű foglalt helyet. A jókora futópálya miatt erről a lelátóról amúgy is gyatra a kilátás, de tetézésül a gondos nyírségiek még egy igen impozáns oszlopcsoportot is felállítottak a játéktér mögé. Feltehetően van valami sportcélzata, mindenesetre az 1400 Ft-os belépőjegy ár-érték arányát semmiképp sem növeli.

A kellemes tavaszi napsütésben kezdődő találkozó elejétől fogva égtek a reflektorok, bizonyítva, hogy a múltkori Debrecen elleni kisiklás csak a véletlen műve volt. A mérkőzésről annyit, hogy szinte már természetes módon nem sikerült teljes létszámú csapattal befejeznünk a küzdelmet. Bár Horváth Tamás kiállítása jogos volt, a fejekben óhatatlanul is párhuzam keletkezett a szerdai egerszegi Vlaszák és Kabát fémjelezte szituációval. De ez már múlt. Sajnálatos módon cserekapusunk második számú cseréje az első lövésből gólt kapott, de a 90 percből hátralévő időben egyszer-kétszer bravúrral mentett. Ezúton kívánunk sok sikert Bordás Dánielnek a pályafutásához!

Kétszer vezettünk, a hazai, kiesés elől menekülő gárda kétszer is egyenlíteni tudott, így a vége pontosztozkodás lett. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a szezonban játszottunk már ennél sokkal kevésbé szórakoztató meccset.

Hazafelé a rend éber őrei mindenáron meg akartak dolgozni a pénzükért, igazolva létjogosultságukat Pintér Sándor leendő és egyben volt belügyminiszternek. Persze az is lehet, hogy csupán a komplexusaik törtek szokás szerint felszínre. Az M3-mason forgalomlassító demonstrációba kezdtek, és bár kiegyenesített kaszákat nem láttunk náluk, jókora parasztnak tűntek. Meg sem kell említenünk, hogy Budapestig a bevált módszer szerint minden benzinkút zárva volt, ezért az ötletért anno valaki biztos köztársasági érdemrendet kapott. 800 év távlatából sikerült megfékezni a tatárjárást. Ha ezt IV. Béla tudta volna...

(Chapman)

<< Vissza