Gyenge szezonkezdet után a centenáriumát ünneplő diósgyőri csapat látogatott hozzánk a Megyeri útra. A meccs előtt egy biztos volt: az első két fordulóban látott játék nem folytatódhat, azonnali változásokra van szükség a produkció színvonalában.

A két vereség megtette hatását az oldallelátón, ahol a megszokottnál jóval kevesebben voltak. A tábor is messze volt a telitől, igaz, magyar viszonylatban még ez a létszám is kiemelkedő. A kezdéskor a Fidelity mutatott be egy kisebb látványt a vendégeknek, utalva arra, hogy ez a 100 év – Újpestről nézve – elég sikertelen volt.

Csapatunk hamar vezetést szerzett, Rajczi köszönte meg a vendégektől kapott labdát, majd gurította az „elolvashatatlan” nevű vendég kapus mellett a hálóba. Hamar egyenlített a DVTK, az egyik fekete gyöngyszem – akiről bevonuláskor még azt hittük, a kedvencünk, Sadjo az, olyan egyformák ezek messziről – fűzte át magát a védelmünkön. Ezzel az izgalom el is múlt az első félidőre, még egy meg nem adott hazai büntető borzolta a kedélyeket. A félidő utolsó 30 perce, majd a második játékrész első harmada (igen, gyakorlatilag a meccs fele), dögunalom volt. Erős szél, hideg, a pályán a vendég oldalon adogatnak a mieink, de a 16-osnál megállt a tudomány. Nem csoda, hogy ilyenkor nem pörög az ember úgy a lelátón sem, ahogy kellene.

Ennek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, egy percig is izgultam volna a mérkőzés kimenetelét illetően. Azt érezni lehetett, hogy elég egy gól, és onnantól nagyarányú győzelem is lehet a vége. Szerencsére Kabát ismét megtalálta a góllövő cipőjét, két pazar góllal eldöntötte a meccset, a tortán a habot már Varga Roland és Rajczi Peti második gólja jelentette – sajnos utóbbit a játékvezetők rosszul ítélték meg.

Újpest-Diósgyőr 4-1!

Boldog születésnapot, DVTK!

Következik Pápa, ami megint „P betűs”, és Véber Gyuri meg az őszi 0-3 miatt presztízs meccs. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy csak ennyi, nem több.

(Guri)

<< Vissza