2010. március 8., hétfő
A győri zakó után felemás érzésekkel indultunk útnak Kecskemétre. Egyrészt a Simon-Lambulics-Bori triótól tartottam, aki nem fér be nálunk a kezdőbe, biztos megver bennünket. Másrészt a Kecskemét, Paks, Pécs, stb. helyeken mindig szarul játszunk.
Tíz körül indultunk, hogy mindenre legyen időnk, a határon a szokásos:
- Hova mennek?
- Újpest meccsre!
Döbbenet a vámos arcán, már megszoktuk. Kiskunhalasi, soltvatkerti kocsmákat ejtettük útba, a jó hangulatot megalapozva, sajnos bajai barátaink valahol a hajósi boros pincéknél lemaradtak, így kicsit hamarabb értünk Kecskemétre. Utunkba a Malom Pláza eset, így betértünk ide is egy kicsit sörözni, megnéztük a helyi "pláza cicákat", valamint szembesültünk a mostani fiatalok egy részének korcs emós, hupikék törpikék öltözködésével és világlátásával, ami egy ultra számára szemben áll minden értékrenddel. De a színes bézbólsapis, kifestett körmű fiatalokat pár beszóláson kívül nem méltattuk többre. (Hogy nézel ki te szerencsétlen...)
A stadionhoz pont az UVB buszával egy időben értünk oda, így üdvözöltük barátainkat, majd még egy sör elfogyasztása után bementünk a stadionba. Fele annyian voltunk, mint tavaly, a hideg meg a 0-3 sokakat elriasztott, úgy néz ki. A meccsről nem írnék, a szokásos befújt kamu tizenegyes, amivel minket károsítanak, a fradit meg segítik. Már megszoktuk.
A szurkolás így sem volt rossz, csak már megint rossz szájízzel hagytuk el a stadiont. Sokan már temetik a csapatot, de sajnos az idén ez lesz, ezt kell szeretni, vagy nem szeretni. Talán egy kupagyőzelem majd beköszön, ha szerencsénk lesz...
A hazaút unalmasan és szomorúan telt, fáradtan éjfél körül értünk haza a Vajdaságba.
S végezetül csak annyit, nemsokára találkozunk...
(Joe76)
<< Vissza | ![]() | ![]() |