Csütörtök este ismét bebizonyosodott: az Újpest szurkolótábora a maga kategóriájában sokkal közelebb van az európai elithez, mint a csapat. A románok - lemásolva a bukaresti mérkőzést - a második félidő első felét megnyomva semmi kétséget sem hagytak a továbbjutó kilétét illetően.

Lezárt utcák, kordonok, tengernyi rendőr – akárcsak a buzifelvonulásra készültek volna csütörtökön a rendfenntartók. Felvonulás volt, de ezúttal a románok vonultak ide buszokkal, mintegy kétszázan.

Nálunk is kiemelt volt az érdeklődés a kinti eredménytől függetlenül, elővételben elfogyott az összes jegy a táborba. A lezárt szektorokat leszámítva gyakorlatilag telt ház fogadta a csapatokat és természetesen Himnusz.

A csapaton most sem éreztem, hogy megijedt volna, építgettük a támadásokat, sokat volt nálunk a labda, de ennek egy oka volt: a románok az első félidőben teljesen átengedték a játékot nekünk. Szünet után más tempóra kapcsoltak a bocskorosok, és előbb Székely (aki magát románnak vallja – figyelsz Csepregi J. Botond?), majd szép nyelvünk számára kimondhatatlan nevű csapattársa döntötte el a továbbjutást.

A lelátón ezalatt leendő királyokként üzentünk a román népnek: „A magyar édesanyák a világ legszebb asszonyai. Oly gyönyörűek, melyekről ti álmodni sem mertek!”

Jó lenne, ha a klub felnőne szurkolóihoz, és végre megnyerne valamit.

(Guri)

<< Vissza