2009. április 20., hétfő
2006 óta tudjuk mit jelent, amikor nem egyenlő feltételekkel érkeznek a csapatok a bajnoki hajrába. Igaz, akkor legalább a látszatot próbálták fenntartani, és a kulisszák mögött vándoroltak a zsebekbe az euró kötegek. 2009-ben már a látszatra sem ügyelnek: Kassai játékvezető az első félidőben egy szabályos gólt és két teljesen egyértelmű büntetőt „nézett el” csapatunk kárára, döntően befolyásolva ezzel a mérkőzés menetét. Arra azonban ő sem számíthatott, hogy a szív, az akarás ezúttal legyőzi a pénzt, és az Újpest győzelemmel távozik Kaposvárról.
Reggel 9-kor már a Megyeri úton várjuk Attilát, a sofőrt, akivel ezúttal érkezik a busz tulajdonosa, „W” is. Késnek ugyan, de még időben el tudunk indulni Kaposvárra a tömött busszal, amin ezúttal velünk utaznak a Solo Ultrák is. Faljuk a kilométereket és Apu rántott húsos zsömléit, ami karajból készült, nem tarjából. Fehérvár közelében járunk, amikor hátulról előre jön „M”, aki ezermillióért mindent bevállal, és mellesleg négy cége van. „M” és „W”, a két sikeres üzletember a turisztikai üzletág pénzügyi lehetőségeiről egyeztet, a buszok árfolyamától kezdve a kilométerdíjakig.
Egy órával a kezdés előtt a stadionhoz érünk, így van idő még a társaság felének betérni a közeli vendéglátó ipari egységbe. A másik fele a lelátón napozik, mert rettentő meleg van, nálunk jobban csak a beöltözött rendőrök izzadnak, azok meg izzadjanak csak.
Kezdésre a vártnál kevesebben, mintegy 400-an vagyunk a vendégszektorban. Csapatunk pályára lépésekor lila füsttel borítjuk a szektort, majd befut a Fidelity is a 7 perces füsttel, ami feltehetően a húsvétról megmaradt tojás felhasználásával készült – a szagából ítélve.
A 3. percben megszerezzük első gólunkat a jól bevált szögletkombinációval, kár, hogy Kassai szabálytalanság miatt a kezdőkör helyett az ötösre mutat. Csak ő tudja mit látott, a gól teljesen szabályos volt. Egy percre rá a Kaposvár szerez vezetést, Zsolnai úgy örül a góljának, mintha élete meccsét játszaná, még nekünk sem felejt el kiinteni – lehet, ő is túlmotivált volt.
Az a bizonyos cérna egyre több embernél kezd elszakadni, főleg akkor, mikor a büntetőterületen belül egy kezezés, majd Kabát lökése után marad néma Kassai sípja. A túloldalon természetesen befújja azt, amit be kell, így kétgólosra növeli a hazai csapat az előnyét. A vendégszektor tombol, Kassaitól kérdezzük az aktuális árfolyamot, ami láthatóan zavarja, akárcsak a Sport televízió munkatársait, akik azonnal lekapcsolják a közvetítésben a hangot. Szentes Lázár sem tétlenkedik, igazi hadvezérként a csapat mellé áll, és a pályán vonja kérdőre a játékvezetőt, nem kis humorérzékről téve tanúbizonyságot. Kassainak nincs humora, a lelátóra küldi edzőnket.
Csapatunk eközben nem adja fel a pályán, érzik ők is, itt ma győzni kell. Balajcza kifogja a lehetetlent is, Tisza az elérhetetlen labdát is megszelídíti az oldalvonal előtt. A 44. percben az akarás meghozza az eredményt, Pollák fejesgóljával szépítünk.
A második játékrészben kánikulából vihar kerekedik, míg az égi áldást bőséggel kapjuk a fejünkre, addig csapatunk folyamatos nyomás alatt tartja a hazai kaput. Az utolsó 20 percre teljesen felőrüljük a hazai védelmet, előbb Rajczi teszi bele okosan a lábát Kabát lapos lövésébe, majd négy perccel a vége előtt Simek beadását Tisza lövi közelről a kapuba. Totális öröm a vendégszektorban, a pályán és a kispadon, a lefújás után hosszú percekig ünneplés a csapattal, aki bebizonyították, hogy a legerősebb egységben képesek harcolni a végsőkig, függetlenül minden külső körülménytől.
Kifele menet a készenléti rendőrség kivont gumibotokkal, felemelt pajzsokkal vár minket „betonfal” alakzatban, lezárva egy komplett utcát, ami egyébként a közeli gyárterület felé vezet, ahol néhány szurkolótársunk parkolt le. Egy ilyen győzelem után nem érdekel ez sem minket, legfeljebb bosszankodunk néhányan rajta, hogy míg tőlünk együttérzést és megértést várnak a megszorításokhoz, addig a pénzünket baromságokra pazarolják.
Hazafelé a buszon „M” még mindig a kezdés előtt fejére került napszemüvegében ücsörög, majd táskájából előkerült a lézer, ami a partybusz elengedhetetlen kelléke. Sajnálja ugyan, hogy a füstgép otthon maradt, mert anélkül a lézer nem látszik jól a buszban. Támad is egy hirtelen ötlete, hogy gyújtson rá mindenki, ezt viszont Attila hiúsítja meg, aki testi fenyítést helyez kilátásba „M”-nek. Akkor még nem tudta Attila, hogy igazi konfliktusba Budapest közelében fog keveredni a busz hátsó felében utazókkal, miután néhányan a tetőre kimászva folytatták a partyt.
Este kilencre érünk vissza Újpestre, „W” nagyot sóhajt élete legmozgalmasabb útja után, ami kissé talán felkavarta a velencei nyugdíjas körutak után.
(Guri)
<< Vissza | ![]() | ![]() |