Hajrához érkezett az őszi szezon: a 13. fordulóban Zalaegerszegen lépett pályára az Újpest FC. Pénteki mérkőzés ide, TV közvetítés oda, több, mint 500-an gyűltünk össze a vendégszektorban.

Hosszú évek után rájöttek a Zalában is, hogy a sarokszektor az Újpest-tábornak nem elég. Az állóhelyi lelátót lezárták, ezért a hazaiak a kapu mögötti ülőrész egyharmadát nyitottá meg nekünk, amit meg is töltöttünk nagyjából. A csoport jelentős része kocsikkal ment, de azért elindult egy kisbuszos társaság is.

Kezdéskor ismét lengtek kockás zászlóink, majd a 3. percben szerzett gól tovább fokozta az amúgy sem rossz hangulatot. A szektor adottságai is jók voltak, elől csupán egy korlát, felfelé tekintélyes magasság. Sokkal könnyebb egy ilyen szektorban együtt mozgatni az embereket, mint egy hosszan elnyúló szektorban. (pl. Kispest, Vasas)

Vezetésünk tudatában érkezett meg a többi csoport busszal, lángba borítva a kisszektort. Majd jött sajnos Waltner is, aki egyenlített egy hatalmas védelmi hibát követően. Csapatunk támadgatott, de igazi fölényt nem sikerült kialakítani, az egyetlen igazán kidolgozott helyzetből mégis újra vezetést szereztünk: Rajczi Peti vette le rosszul a labdát, ami így bepattant Vlaszák kapujába.

A második játékrészben Lipták kiállítását követően felborult a pálya, csapatunk végigvédekezte az utolsó 20 percet. A hazaiak büntetőből egyenlítettek, a győzelmet azonban nem sikerült megszerezniük.

Amennyiben bajnokságot akar nyerni az Újpest, akkor az ilyen meccseket nyerni kell. Kétszer vezettünk, fölényben játszottunk, az első félidőben eldönthettük volna a meccset. Érthetetlen, a második félidőben miért játszottunk ilyen kishitűen.

Szurkolói szempontból magas színvonalú volt a 90 perc a vendégszektorban, köszönhetően a nem kevés pirotechnikának is.

(Guri)

<< Vissza