A miskolci döntetlen után a Paks elleni hazai meccs következett, amelyre előzetesen gondolkodás nélkül rásüthettük a bélyeget: „kötelező győzelem”. Aztán némileg másként alakult.

A kiérkező csapatokat lila füst és mintegy 4.300 néző köszöntötte. Hogy a folyamatos TV közvetítések, vagy más jelent gátat abban, hogy ennél jelentősen többen legyünk, az hosszabb vizsgálódást is megérne, mindenesetre a hangulatra nem lehetett panasz. Szerencsére a kapu mögé ezúttal kifejezetten szép számban érkeztek az emberek, és aki ott volt, becsülettel hajtotta a csapatot. Tegyük hozzá, a pályán lévők bőven rá is szolgáltak erre!

A meccs első perceitől magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, azonban az első félidőben még minden kimaradt, ráadásul Kabát Peti egy büntetőt is elhibázott. Óriási közhely, de ezúttal – is – igaznak bizonyult: ha egy csapat sorban tékozolja el helyzeteit, az megbosszulja magát; a második játékrész elején a Paks szerzett vezetést. Szerencsére a mieink lendülete a bekapott gól után nem tört meg, sőt! Folyamatosan nyomás alatt tartottuk a vendégeket, és a 65. percben egy kapu előtti kavarodást kihasználva Kabát révén egyenlítettünk, majd a 83. percben Korcsmár fejesével már nálunk volt az előny. A végén Kabát Peti köszönt be újra, kialakítva a 3-1-es végeredményt.

A pályán látott megalkuvás nélküli játék, a futószalagon szállított helyzetek természetesen a hangulatra is jótékony hatással voltak. A második félidőben fokozatosan pörögtek fel az emberek, a lendületet a vendégek vezető gólja sem törte meg. A hangerő végig fokozódott, amit csak segített, hogy Széki Ati (aki ezúttal nem kapott lehetőséget, így közülünk, a lelátóról követte az eseményeket) feltűnt néhány percre előénekesünk mellett a kerítésen. A meccs vége felé már az oldallelátók is bekapcsolódtak a buzdításba, a táborban lengtek a zászlók, gyúltak a tüzek a kanyar különböző pontjain, az embereket láthatóan magukkal ragadták a pályán folyó események. Ha valami, ez a küzdőszellem, hit, elszántság sokakat csábíthat ki a lelátókra a továbbiakban, ebben biztos vagyok!

A folytatásban Zalaegerszegre látogatunk. Az elmúlt néhány vidéki túra emlékezetesre sikerült, keljünk útra minél többen, hogy a 12. játékoson Zalában se múljon semmi!

(gguszti)

<< Vissza