2008. augusztus 19., kedd
Az első három fordulóban már sok mindent tapasztaltunk: gyenge győzelmek, megalázó vereség, felháborító vezetői döntések és a szokásos maszlag. Szar érzés, hogy már az elején ilyenek a körülmények: kezdődött a fekete mezzel, folytatódott a pornósokkal és a 12-es mez mizériával. Természetesen a meccsen nekünk mindezektől függetleníteni kell magunkat, mert a csapat, az ÚJPEST az első. Nem könnyű feladat, de ez a hitvallásunk. Véleményünk mindenről megvolt/megvan, („Az élet választ adott. Bűnhődj Helmeczy!”, 2005.02.24.: 12-es mez visszavonultatva!”), de szurkolni fogunk, még ha néha nem is olyan könnyű ez.
Sajnos a mostani meccs játéka sem kedvezett a szurkolásnak. Szentestől elvárható nem túl nézőbarát játékot kaptunk, ami inkább a kínosan gyenge kategóriába sorolható, mint a gyengébe. Ami kicsit dobott az egészben, hogy Rajczi viszonylag az elején megszerezte a vezetést, amit a meccs végéig kibekkeltünk. A szurkolás is a játéknak megfelelően csordogált, néha egy-két látványosabb megmozdulással, görögtűzzel színesítve. Ezen az esetén mindezek elegendőnek bizonyultak a győzelemhez, de ne felejtsük, a bajnokság még csak most kezdődik, most jönnek a nehezebb meccsek. Szóval mindenki irány Debrecenbe…
Illetve a cikk írása alatt eszembe jutott egy régi – nem is túl népszerű – ám de igen-igen rövid dal. Leírom a második sorát:
„…ameddig élünk, lila a vérünk, utána úgyis meghalunk!”
(az első sort beküldők között ajándék matricát sorsolunk ki)
(karcsika)
<< Vissza | ![]() | ![]() |