2008. május 3., szombat
4-4-es döntetlen után edzőcsere következett be csapatunknál, melyet sokan örömmel, sokan kétkedve fogadtak. Érdemes-e a hajrában edzőt váltani? Ha már váltás, akkor viszont a legjobbkor, amikor két hete van Szentes Lázárral felkészülnie a csapatnak. Bizakodva vártuk mi is a meccset, itt volt a lehetőség mindenki számára, hogy a csapat mellé álljon és szurkoljon, ha eddig nem tette volna az edző miatt.
Ellenfelünk a tavasszal jól szereplő Fehérvár volt, több egykori újpesti játékossal a soraiban. Az első kellemes meglepetés akkor érte a mintegy 4000 hazai nézőt, mikor a kezdőcsapatban nem láthattuk afrikai balhátvédünk. A második akkor, mikor a kispadon sem.
A „D” lelátó a tavasszal megszokottaknak megfelelően ezúttal is a legtömöttebb szektor volt a stadionban, és ennek megfelelően a hangerő is átlagon felüli volt. Aki belülről átélte az utolsó 30 percet, az ismét erőt kaphatott, hogy érdemes tisztességgel dolgozni, cserébe életre szóló az élmény. Tombolt a stadion a visszatérő Sándor góljánál, az emberek ismét felszabadultan ünnepeltek. A kapus, a védelem, a középpálya, a csatársor, az edző és a szurkolók közös diadala volt ez. Ezekért a percekért érdemes meccsre járni.
Mindenki Paksra!
(Guri)
<< Vissza |