Nincs aktuális program!

NBI, 15. forduló (2007. november 23.): Újpest-Debrecen 1-1
2007. november 26., hétfő

A téli bajnoki szünet előtt került sor az őszi szezon talán legfontosabb mérkőzésére: az azonos pontszámmal rendelkező DVSC csapatát fogadtuk, mely csak eggyel jobb gólkülönbségének köszönhetően előzött meg minket a tabellán. Elvileg mindkét együttesnek volt még esélye az ősz bajnoka cím megszerzésére, persze csakis győzelem esetén, és ha az MTK és a Honvéd is „megfelelően gyenge” eredményt érnek el.

A klub úgy gondolta, hogy megpróbál minél több szurkolót kicsábítani erre a fontos meccsre és az előzetesen beígért kiemelt-mérkőzésre vonatkozó megemelt jegyárak helyett csökkentette a bilétákért kifizetendő összeg mértékét. Ennek, valamint az eleve közönségcsalogató-párosításnak köszönhetően hivatalosan 6245 néző látogatott ki a stadionba, ebből a vendégszektorban kb. 150 piros-fehér hívő verődött össze.

Természetesen az előző bajnoki fordulóban 100. újpesti gólját szerző Kovács Zoltán köszöntése sem maradhatott el! A legendák közé lépő csatárunkat egy igen ötletes látvánnyal méltattuk: kezdéskor középen százas számmal ellátott fehér kartonok emelkedtek magasba, melyek egy lila szívet zártak közre, ami szintén tartalmazta a jeles számot. Kísérőként a kerítésen a „100 GÓL, EGY HŰSÉGES SZÍV” felirat díszelgett. A koreográfia leglényegesebb eleme azonban az a száz darab labda volt, melyeket vezényszóra egyszerre repítettünk a pályára, életre keltve ezzel mind a száz Kovács Zoli-találatot. A pontosság kedvéért mindegyikre rákerült az adott gól sorszáma, a mérkőzés, melyen esett, valamint a dátum. A százból az első és az utolsó találatot szimbolizáló két labdát a mérkőzés után kapta meg Zoli. Dalba foglalt csatárunk 1996 óta szolgálja klubunkat és nemcsak góljaival, hanem az érte kapott összegekkel is jócskán segített, amikor anno Franciaországba, Görögországba, vagy Kínába igazolt, ahonnan persze mindig Újpestre tért vissza. Köszönjük, Zoli!

Az Olaszországban kéthete egy rendőr által meggyilkolt közismert Lazio-ultrának, Gabriele Sandrinak az UVB, a Fidelity, a Korps, az MCMXCII és a debreceniek is kiírással állítottak emléket.  A Fidelity tarsolyában lapultak még említésre méltó dolgok, ugyanis ők az 5. születésnapjukat ünnepelték, méghozzá egy önálló koreográfiával a szünet után. A sakktábla-formátumban felemelt lila és fehér kartonokat egy „5 ÉVE EGYÜTT A KÉT SZÍNÉRT” felirat, valamint látványos tűzijáték kísérte. Ezúton is boldog születésnapot kívánunk nekik!

Az első félidőben jobbára a mezőnyben zajlott a játék, illetve igazi helyzetet csak a vendégcsapat alakított ki, de a remek napot kifogó Balajcza Szabolcs hathatós közreműködésének köszönhetően gól nem esett. A D-lelátón helyet foglaló mintegy 1500-2000 fős embertömeg impozáns látványt nyújtott, bár ehhez képest a szurkolás nem volt kiemelkedő a többi találkozóhoz viszonyítva. Ez a második játékrészben a hamar esett vendéggól után csak fokozódott, amikor egyesek kezdték elveszíteni a hitüket, vagy csupán letargiába estek, mert csapatunk vesztésre állt. Ezen a dolgon az együttesünk úgy változtatott, hogy az utolsó húsz percben olyan sebességfokozatra kapcsolt, ami mindenkit feltüzelt a lelátón. Kár, hogy csak ebben az időszakban... Mindenesetre a nyomás góllá érett 7 perccel a végső sípszó előtt, csupán annyi hiba csúszott a képletbe, hogy a manapság legjobb hazai játékvezetőnek kikiáltott Kassai Viktor és asszisztense nem úgy látták, hogy Vermes fejese után a labda áthaladt a gólvonalon. A stadionban legalább ötezer, az eseményeket rosszabb szögből figyelő ember egyértelműen látta, hogy Csernyánszki kapus a gólvonal mögött homorított, hogy valahogy kipiszkálja a játékszert, de érdekes módon a remek szakmai tudással bíró játékvezetői stáb mégis annulálta a találatot. Ilyenkor az embernek eszébe jut, hogy mennyi kárt okoz Nápolyban a Camorra, Calabriában a Ndrangheta, vagy Szicíliában a Cosa Nostra, de mindhárom szervezet hatalma eltörpül a honi labdarúgást korlátlanul uraló Szima-maffiáéhoz képest. Talán ideje lenne levágni eme piros-fehér polip fojtogató csápjait és valóban tiszta versenyhelyzetet teremteni az amúgy is fuldokló magyar bajnokságban. A Kisteleki-féle „Zéró tolerancia” irányelv úgy látszik a szemérmetlen eszközöket felvonultató cívis lobbira nem vonatkozik.

Az utolsó utáni perc azonban némileg igazságot szolgáltatott számunkra. Egy, a fejek felett átszálló szabadrúgást Korcsmár vágott a léc alá, megmentve minket attól, hogy pont nélkül zárjuk ezt a rangadót. Következhet a dicsőséges tavaszi hadjárat!

 

(Chapman)

<< VisszaKüldje el ismerősének ezt a cikket!Nyomtatható verzió
Újpest Újpest
Kötött sál
Megrendelhető az
UVB ultrashopban!
© UVB 1992-2013
www.uvb92.hu
uvb92[at]uvb92 [dot] hu
A honlap tartalmának újraközlése csak a forrás feltüntetésével engedélyezett!