2007. augusztus 7., kedd
Hoppon maradt provokátorok, munkanélküli civilek, üresen maradt kapuk…
2007 őszére Magyarországon megszűnt a szólásszabadság, de mint egy barátom mondta, a diktatúra ellen a legjobb védekezés a humor és a méltóság. Állítólag az ellenfél klub azon törte a fejét, hogy hogyan is fújassa le a meccset. Ennek rendelt mindent alá, valószínűleg ez a magatartásforma rányomta a bélyegét a játékra is. Persze az is lehet, hogy a két csapat csak tartott egymástól, de diktatúrában nehéz bármit felszabadultan megoldani.
Játszani is nehéz. Szurkolni sem könnyű, mert a legfontosabb, hogy a klub és a tábor mindent túléljen.
Gondolom, most a szerkesztőségekben nehéz az ügyeletes mitugrászok dolga, hiszen nem történt semmi említésre méltó.
A pályán is, mintha mindkét együttes félt volna a másiktól, nem volt tempó, akadozott a játék, ha klasszikusan fejezném ki magam, azt mondanám, taktikai csata folyt.
A lelátón is.
Az egyik oldal arra várt, hogy a hatalmas létszámú vendégsereg hibázzon.
De ma este nem az történt, amit odaát szerettek volna.
A diktatúra ellen a méltóság a legjobb ellenszer.
Bár ez a diktatúra csak átmeneti állapot.
És ha elmúlik, a méltóság akkor is megmarad.
A számításra alapozott világ azonban feleslegessé válik.
És a lényeg: Hétfőn jön ki MATU!!!
MTK-Újpest FC 0-0
2000 újpesti méltóságteljes Asszony, Kisasszony, Gyermek, Úr és Fiatalember, akik a meccs elején együtt énekelték a Himnuszt.
(FAT)
<< Vissza |