2007. április 28., szombat
Ragyogó időben, és a kötelező győzelem reményében utaztunk pénteken Vácra, ahol csapatunknak ismét sikerült csalódást okoznia. Mintegy 200-an döntöttek úgy, hogy az előre megbeszélt időpontban és vonattal kísérik el a csapatot a kiesőhelyen lévő Vác otthonába. A „hosszú” út jó hangulatban telt el, ami talán köszönhető volt annak is, hogy mindenki optimistán várta az esti meccset. Köszönet az Újpesti állomás „szpíkerének”, aki a vonat beérkezésekor egy Hajrá Lilákkal köszönt el a szurkolóktól. A váci állomásra érve elindultunk a stadion felé. Útközben sokan gondolták úgy, hogy még nem oltották kellő mértékben a szomjukat, ezért kisebb-nagyobb csoportokra oszolva meglátogatták a helyi vendéglátó-ipari egységek egyikét.
A stadionhoz érve megvettük a belépőinket, a leleményesebbeknek sikerült diákjegyet is váltaniuk, így ki a 800, ki az 1500 forintos tikettel jutott be a stadionba. Gyorsan beváltottuk a jegyeinket a büfénél, ahol ingyen sörrel kedveskedtek nekünk a helyiek. Sajnos a rend éber őrei nem engedték, hogy pénzért is vásároljunk a nemes nedűből, ezért csak az előre megbeszélt 200 pohár került kiosztásra. Kezdésre mintegy 800 újpesti fanatikus gyűlt össze, így minden adott volt az esti fiesztához.
Csapatunk a kezdéskor esélyeshez méltón kezdte a mérkőzést, támadásokat vezettünk és volt egy-két ígéretes helyzetünk is, de aztán a Vác minden tekintetben felülkerekedett a fásultan és elképzelés nélkül játszó gárdánkon. Ráadásul a 22. percben Böjtét – teljesen jogosan – kiállította a bíró és a megítélt szabadrúgásból Vén szerzett vezetést egy igen szép góllal. Csapatunkat láthatóan megfogta a bekapott gól és – az idén már nem először – csak kapusunknak köszönhettük, hogy a Vác nem szerzett még több gólt. Aztán szinte a semmiből, a 41. percben Tisza szerezte csapatunk egyenlítő gólját. Szurkolói szempontból az első félidő egész jónak volt mondható, a dalok jól szóltak megspékelve a már-már szokásosnak mondható MLSZ szidásokkal.
A második félidő elején mindkét szurkolói gárda úgy gondolta, hogy egy kis pirotechnikai bemutatót tartva tüzeli fel sajátjait, ami sajnos csak a váci fanatikusoknak sikerült. A Vác sorra dolgozta ki a helyzeteit, nekünk szinte momentumunk sem volt, eltekintve egy-két halovány próbálkozástól. Aztán Vén a 62. percben ismét elvállalt egy szabadrúgást és most a bal felső sarokba csavarva a labdát, jutatta vezetéshez a hazaiakat. Csapatunk a meccs előtti napokban, hangzatos nyilatkozatokban biztosított minket a felől, hogy szívüket és lelküket kitéve fognak küzdeni a pályán, amit sajnos egyáltalán nem lehetett észrevenni. Aztán a 91. percben egy mintaszerű kontra végén a Vác megadta a kegyelemdöfést csapatunknak. A szurkolás a félidő képének megfelelően alakult, így nem csoda, hogy az utolsó 20 percben már szinte néma csendben állva néztük végig csapatunk kínlódását és alig vártuk, hogy vége legyen ennek a kínszenvedésnek.
Elgondolkodtató az a tény, hogy a csapat a tavalyi szerepléshez képest teljesen elfelejtett focizni, pedig szinte ugyanazok a játékosok alkotják a keretet, akik tavaly még bajnokesélyesként szerepeltek ebben a nem túl színvonalas bajnokságban. A fiatalok láthatóan nem tudják értékelni azt, hogy mit jelent egy ÚJPESTBEN játszani, nem érzik át azt, hogy milyen megtiszteltetés a lila-fehér mez felhúzása. Az idősebbek pedig nem tudnak hatással lenni a fiatalokra, sőt egy-két játékosunk szintén kezd beletörődni ebbe a középszerűségbe, ami teljesen elfogadhatatlan hozzáállás.
A meccs utáni napon vezetőedzőnk azt nyilatkozta, hogy egy-két játékos a türelmével játszik, szeretném megnyugtatni vagy inkább figyelmeztetni, hogy ő pedig a miénkkel. Teljesen nyilvánvaló az, hogy ez így nem mehet tovább, és kemény lépéseket kell végrehajtani ahhoz, hogy megváltozzon ez a teljesen elkeserítő helyzet. Rajtunk nem fog múlni…
(ZoltánUVB)
<< Vissza |