Nincs aktuális program!

UEFA kupa (2006. július 27.): Vaduz-Újpest 0-1
2006. augusztus 2., szerda

Egy szégyenteljes, megalázó 4-0-s hazai vereség után, az újpesti ultrák úgy döntöttek, nem fogják lemondani a kinti találkozót.

Mint ahogy a legtöbb külföldi túránál, most is mindenki a buszos utat preferálta a legjobban. Főleg, hogy csak nyugatra kellett mennünk autópályán, gondoltuk ez nem okozhat problémát egyik busztársaságnak sem. TÉVEDTÜNK.

Három társaság indult útnak a Megyeri útról, elsőként pontosan a meghirdetett időpontban a klub által szervezett társas-gépjármű hagyta el stadionunkat, majd másodikként kisebb pénzügyi problémák után a Fidelity-Kaos vegyesbrigád gördült ki a 900 km-es útra. Az UVB közben egyre idegesebben várta saját kis buszát, aki kezdésképpen majd 2 órát késett. Az út vidáman telt, köszönhetően az ekkor még hideg söröknek. A pilóták nem álltak helyzetük magaslatán, valami sejtelmes főnöki utasítás alapján kb. 150 kilométert kerültünk Németországban. A hajnali ébredés után mindenki egyre feszültebb lett, mivel nem igazán értettük merre megyünk. Végül nyomkereső Zoltán barátunk kiguberálta a térképen a megfelelő utat, amikor közölték a sofőrök, hogy ha nem mutatjuk meg a térképen, akkor ők valami liechtensteinhez hasonló nevű svájci városba vittek volna bennünket, mert a főnökük azt mondta nekik.

Eközben háromszor átmentünk ugyanazon az 6 km hosszú alagúton keresve a helyes utat, egyszer a szalagkorláttól kb. 10 centire vettünk be egy kanyart. Ilyen körülmények után már annak is örültünk, hogy épségben megérkeztünk Vaduz városába, ahol már a másik két busz utasait és számtalan kocsival érkező újpestit lehetett látni.

A kis makettváros megtekintésére nem sok időt pazaroltunk, inkább elindultunk az élményfürdő felé, ahová a bejutás csak páraknak sikerült balkáni módszerekkel, ugyanis a többségtől megtagadták a belépést a hangos és ittas viselkedés miatt. Sebaj, mert továbbindultunk a nem messze eredő Rajna partjára, ahol óriási iszapbalhé és vacogós fürdés vette kezdetét. A lustábbak megelégedtek a közelebbi patakkal, a legfáradtabbak pedig csak leültek sörözni, a lényeg hogy mindenki vidáman töltötte el az esti meccsig lévő időt. A mérkőzésre megvettük a 25 svájci frankos diákjegyet és a kezdésre mintegy 250 hazánkból érkezett lila-fehér drukker foglalt helyet a kapu mögötti lelátón. A stadion a város szélén található és impozáns látványt nyújt a nagy hegyek között (egyesek szerint az Ardennek hegységről volt szó.) A meccs elején a magyar Himnusszal kezdtünk, majd a szurkolással adtuk játékosaink tudtára, hogy adunk lehetőséget nekik javítani. Ám sajnos hiába a sorra kidolgozott helyzeteket, eredményt nem nagyon sikerült elérnünk. A szünetbeli null nullás eredmény nem sok jóval kecsegetettet, így egyre több szurkoló adta fel a küzdelmet. A kis edzőbuktató csapatkapitányunk ugyan berúgta a győztes gólunkat az 54. percben és még volt két meg nem adott találatunk, ám a második félidőben mutatott alibi játék elkeserítő volt.

A meccs után többeknél ezért el is szakadt a cérna és a játékosokat próbálták kérdőre vonni, igazából az első meccs miatt. Kisebb veszekedés után, Kokó jött ki a szurkolókhoz és kért elnézést, bár ők ezt nem tőle várták. Szomorúan és elkeseredve vettük tudomásul, hogy ez volt az utolsó külföldi túránk ebben az UEFA kiírásban. Kissé elcsigázott szomorú buszok indultak haza, tele keserűséggel. Az osztrák határőrök kitettek magukért és elkezdtek gecizni a buszok papírjaival, melynek következtében persze az UVB busza jutott ki a mini fejedelemségből leglassabban, mintegy 2 óra alatt. A tetemes hátrányunkat tovább fokoztuk egy alagút előtti dugóval és egy autópályás balesettel, ami a hazafelé utat is kellőképpen meghosszabbította.

A haláli pilóták egyike – aki amúgy a BKV 7-es buszát szokta vezetni – persze hazafelé is alkotott, mikor úgy gondolta csicsikál egy kicsit a volánnál. Ekkor vittünk el egy kisebb útjelző bolyát, és mi már az erősebb retorziókon gondolkodtunk. Arról, hogy guiness rekordságúra növeljük az utunkat, a tatabányai lerobbanásunk gondoskodott, ahol majdnem 3 órát kellett várnunk a cserebuszra. Igaz itt a legtöbbek már kigyalogoltak a vonatig és a jó öreg MÁV szolgáltatásait vették igénybe.

19 óra utazás után egy hulla fáradt de élményekkel és pár újjászületéssel teli brigád érkezett vissza a megyeri útra.

Összességében nem ezt váruk az egész UEFA kupától, de mi már semmin sem csodálkozunk.

BUZI PILÓTA NE ALUDJ, HANEM KERESD A JÓ UTAT.

A szurkolók útját a Stroh rum támogatta, a Fidelity buszt a Lacoste öltöztette, a pilótákat az UVB keltette fel. J

 

(Karcsika)

 

(Képek a képtárban!)

<< VisszaKüldje el ismerősének ezt a cikket!Nyomtatható verzió
Újpest Újpest
Kötött sál
Megrendelhető az
UVB ultrashopban!
© UVB 1992-2013
www.uvb92.hu
uvb92[at]uvb92 [dot] hu
A honlap tartalmának újraközlése csak a forrás feltüntetésével engedélyezett!