A bajnoki cím legfőbb várományosa ellen, vasárnap aratott sima győzelem után mindenki bizakodva várta a folytatást, hiszen az alagút végén újra megcsillant a bajnoki aranyérem is, de alapvető célként a 2. hely átvétele a majmoktól.

Ismét egy szerdai vidéki túra, vagyis a vasárnapi 11.30 után ismét egy szurkolóbarát időpont!

Ehhez képest 4 kocsival indultunk a hajdani bányászfellegvárba. Sokan munkából indultunk, így 10 perccel a kezdés előtt estünk be, de nem maradtunk le semmiről. Pécsen a szokásos biztonsági intézkedések: hazai és vendégszurkoló egy utcán keresztül közelíthette meg a stadiont.

Szektorunkban fele-fele arányban foglaltak helyet a helyi és a fővárosból érkezett szurkolók. Ez előrevetítette a szurkolás milyenségét. Kezdéskor meglengettük rudasainkat, melyek az egész meccs folyamán használatban voltak.

Az első félidő első felében mezőnyfölényben voltunk, mind a lelátón, mint a pályán. Aztán a pécsiektől kiállítottak egy játékost és ez annyira összezavarta a mieinket, hogy egyből rá mi kaptunk gólt, mely után nem igazán tudtunk felállni a padlóról. Az első félidőt még becsülettel szurkoltuk végig, de a második félidő teljes közönybe fulladt: csapatunk csak erőlködött és még egy egyenlítő gólt sem tudott begyötörni a 10 emberrel játszó, kiesés elkerüléséért harcoló bányászok ellen. Egy-egy biztatás még elhagyta szánkat, „csakazértis” alapon, de a csapat teljesítménye mindenki számára érthetetlen volt a vasárnapi meccs után.

Esélyünk még van a 2. hely megszerzésére, ehhez viszont a hátralévő meccseken a dábrácán elleni formát kell hozni. Mi mindenesetre mindent megteszünk a magunk módján, hiszen: hóhér, aki feladja!

(Robi)

(A mérkőzésről képek a képtárban!)

<< Vissza